|
|
|
|
Vita a seregről (1.rész)
|
1989. május 21. vasárnap (MTI-Panoráma) - Adva van egy ország 60 ezer kilométeres határral, akkora területtel, mint a világ lakott szárazföldi területének egyhatoda, hadseregének létszáma 1923-ban 516 ezer, 1945-ben 11 millió 365 ezer, 1948-ban 2 millió 874 ezer volt. Ezév január elsején megkezdődött a Szovjetunió félmillió katonájának leszerelése abból a 4 millió 258 ezerből, amely addig ésszerűen elégségesnek tűnt.
Hadtörténészek és marsallok, közgazdák és a kommentátorok vitáznak arról: mi legyen a hadsereggel, amely most nacionalizmussal konfrontál, miután évtizedeket áldozott az internacionalizmusnak. Hellyel-közzel pacifizmus üti fel a fejét, alternatív szolgálatot emlegetnek, Lenin 1919. január 4-ikei dekrétumát idézgetve, milícia, területvédelem, demokrácia, minőség a divatos jelszavak - engedelmesség, fegyelem, parancs és önfeláldozás helyett. Egy rosztovi alezredes nemcsak azt mutatta ki, hogy a támadó hadászatot valló Frunze annak idején ki tudta iktatni a védelmi koncepciót képviselő Trockijt, hanem azt is, hogy Tuhacsevszkijt és társait Sztálin ,,a hadászati támadó struktúra lebontása,, jegyében likvidálta. Minthogy azonban a védelmi hadászat mechanizmusának kidolgozására már nem volt idő, sőt még az ellentámadás katonai kérdései is kidolgozatlanok maradtak, a négymilliós hadsereg Moszkváig vonult vissza és a háború menetében csak akkor, következett be fordulat, amikor a támadó hadászat ismét polgárjogot nyert. A védelmi doktrina, a fegyverzetkorlátozás és a hadseregépítés hátországát meghatározó politikai, társadalmi és gazdasági tényezők a katonai szervezet elveiről példátlan arányú vitát váltottak ki a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés más tagállamaiban is. Az atomhatalmi státus, a világpolitikai súly és a katonaföldrajzi helyzet természetesen külön fontosságot ad a szovjet nézeteknek. 1918 nyaráig a szovjet párt a milíciarendszer célszerűségét vallotta. A nemzetközi gyakorlat szerint az ilyen rendszerben az alakulatok többsége békében nincs fegyverben, a személyi állomány zömmel polgári foglalkozását végzi lakóhelyén. A katonai ismeretek megszerzése munkaidőn kívül történik. A milíciarendszer előnyei között említik a gyors riadóztatás lehetőségét, az alacsony fenntartási költségét és azt, hogy az emberek nem esnek ki a termelésből. Hátránya, hogy a alakulatok nem a hadműveleti szempontból fontos helyen, hanem a lakóhely közelében vannak, nem biztosítható a teljes értékű kiképzés, a bonyolult harceszközök kezelésének elsajátítása. (folyt.)
1989. május 21., vasárnap 10:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|