|
|
 |
|
 |
Kibékülés viharos külsőségek közepette 1. rész
|
1989. május 19. (MTI-Panoráma) - A történelem vágott grimaszt a héten Pekingben. Az utcákra kirajzó tízezrek egy szovjet politikust éltettek, annak a Szovjetuniónak a vezetőjét, amelyet Kína az elmúlt évtizedekben riválisának tartott. A legjobb forgatókönyvet is a történelem képes írni. Eredetileg más volt ez a szcenárió: ünnepélyes fogadtatás, hosszan tartó kézfogások, a kibékülés nyugodt méltatása, a nyolcvanas években váltó kínai külpolitika erőfeszítéseinek megkoronázása egy Wagner operához méltó díszletek között. Ezzel szemben Gorbacsovot a repülőtéren, s nem a városközpontban üdvözölték ceremóniával, a hátsó ajtón csempészték be a kínai parlament épületébe, sajtóértekezletének helyszínét az utolsó pillanatban megváltoztatták, s a fotósok is elestek egy hálás témától: Gorbacsov nem járhatott a császári palotában.
A kínai-szovjet kibékülésre ennek ellenére ráütötték a pecsétet,
de olyan körülmények között, amelyeket a pekingi vendéglátók
álmukban sem képzeltek el. A pillanat, Teng Hsziao-ping életművének
megkoronozása egyben a kiátkozás pillanatává vált. A Mennyei Béke
Kapujának terén annak a politikusnak a távozását követelték, akit öt
évvel korábban ugyanezen a téren, a Népköztársaság kikiáltásának 35.
évfordulóján még a mennyekbe menesztettek. Kínában ismét véget ért
egy korszak. Tíz évig tartott az az idő, amikor úgy tünt, hogy a
kínaiak beérik a gazdasági fellendülés, a gazdasági reformok
gyümölcseivel, s nem igen törődnek azzal, hogy a politikai és a
társadalmi struktúra lényegében változatlan. Külfölön az volt a
benyomás, hogy Teng pontosan ismeri országát, s tudja mire van
népének éppen szüksége. E szükségletrendszerből a politikai
reformokat kizárhatónak, vagy legalábbis adagolhatónak tartotta.
A vendég sikerlistáján éppen politikai reformkezdeményezések
szerepelnek, a gazdaság a legelemibb szinten is stagnál. Látogatása
egybeesett azzal, amikor Pekingben és más városokban, a politikai
változtatás szükségességét korábban liberálisan kezelő Hu Jao-pang
halálát követően, elemi erővel tört fel ,,a nem csak kenyérrel él az
ember,, igénye. Az értelmiségiek, a városlakók, a bérből és
fizetésből élők körében, ott ahol az infláció, a munkanélküliség a
legkeményebben sújtja az embereket. Mert hiába beszélt Li Peng
miniszterelnök Gorbacsov elutazásának napján ,,országos káoszról,, a
több mint 800 milliós falusi Kína hallgatott.
Nehéz volt eldönteni, hogy a pekingi monstre politikai koncerten
a bel- vagy a külpolitika játszotta a főszólamot. Hol az egyik
erősödött fel, hol a másik, hol pedig kórus kisérte polifóniába
olvadt egybe a kettő. A kinai dirigensek igyekeztek kézben tartani
az előadást. (folyt)
1989. május 19., péntek 12:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|