|
|
|
|
Az amerikai politika - 3. folyt.
|
Hogy fest ez a világ színe előtt? Backer erre szabódik, s rámutat, hogy még így is megmarad a varsói erők fölénye, hogy a rövid hatósugarú nukleáris fegyverek feladása tovább erodálja a NATO összetartó erejét, míg végül egész Nyugat-Európa abba a helyzetbe kerül, hogy az esetleges szovjet támadó szándék ellenében csak az amerikaiak interkontinentális hidrogén fegyvereire számíthat, vagyis arra, hogy Amerika kész nukleáris pusztulásnak kitenni magát Európa szabadságáért. Gorbacsov nagy előnye az amerikaiakkal szemben az, hogy nincsenek szövetségesei, csak kliensei. A szovjet elnök nem fél attól, hogy Kelet-Németország a saját feje után megy és fittyet hány a Varsói Szerződés kívánalmainak, és az sem okoz neki álmatlan éjszakákat, ha Magyarországon vagy Csehszlovákiában a katonai kiadások csökkentését követeli az ellenzék. Bush elnök minderre erkölcsileg megtámadhatatlan, az egyéni szabadság és a nemzeti függetlenség elveit hangsúlyzó kijelentésekkel válaszol: felajánlja Moszkvának a legnagyobb kedvezményben részesülő kereskedelmi partner státusát, ha szabadabbá teszi a kivándorlást, és arra ösztökéli beszédében Gorbacsovot, hogy ne álljon le a Szovjetunió nagy belső átalakulásával, a peresztrojkával és a glasznoszttyal. Az elnök egyetlen számottevő leszererlési javaslata - vagy ha úgy tetszik ellenjavaslata - egészen Eisenhower elnökségéig megy vissza az 50-es évekre. Eisenhower elnök volt az, aki 1955-ben javasolta, hogy a NATO és a Varsói Szövetség a kölcsönös bizalmatlanság csökkentése érdekében fogadja el az úgynevezett "nyílt égbolt" elvét, s engedje meg a másik fél fegyvertelen felderítőgépeinek berepülését saját területei fölé, így mindkét fél meggyőződhet arról, hogy a másik nem készülődik rajtaütésszerű támadásra. Ma 1989-ben ennek csak szimbólikus jelentősége lehet a földszomszéd űrben már-már forgalmi dugót képező műholdjainak sokasága mellett. (folyt.)
1989. május 14., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|