|
|
|
|
Tamás Gáspár Miklós a magyar helyzetről - 6. folyt.
|
Ez a veszély fennáll, de azt hiszem mégis eléggé önző és rövidlátó magatartás ez, mert hogyha az ellenzék hajlandó önkorlátozásra is, nagyon erősen látni kell és meg kell mutatni: az ellenzék nagyon is önkorlátozó módon viselkedik. Olyan nyomás alá helyezhetné a kormányt - például állandó tüntetéssorozatokkal, vagy politikai sztrájkok kiprovokálásával - amelyek bizonyára engedményekre kényszerítenék. De hátha meg egy forradalmi helyzetet idéznének elő, amit mi nem akarunk? - Csendes forradalomból. - Igen. Na most mi a csendes forradalmat kívánjuk folytatni, de hát erre persze partnerra van szükség. Igaz ugyan, hogy úgy gondolom vannak belső nehézségei a tárgyalásoknak. Ugyanis nem tudom, hogy ezen a tárgyaláson például a Magyar Szocialista Munkáspárt milyen álláspontot képviselne. Oly mértékben megosztott, oly mértékben áramlatokra szakadt és még a Grósz-vezetés, amely a kezében tartja azért tulajdonképpen a napi politika irányítását, annyira rögtönző, kapkodó, cikcakkos politikát folytat, hogy hosszú távú kérdésekben igen nehéz kiegyezni. Volt alkalmam beszélni a politika, az állami politika csinálóinak egynémely képviselőjével, például Kilényi Géza igazságügyminiszter-helyettessel, aki a törvényelőkészítés folyamatát irányítja, mint szakértő. Akinek vannak vitatható, de szakmailag igen magas színvonalú elképzelései azokról az alkotmányos változtatásokról, amelyeknek meg kell történniük az átmeneti időszakban. De a saját maga által javasolt változtatások esélyeiről épp olyan keveset tud, mint én magam. (folyt.)
1989. május 9., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|