|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
|
MSZMP reformkörök első országos tanácskozása Szegeden (3. rész)
|
A milyen pártot akarunk? elnevezésű szekcióban e kérdésre a legtöbben úgy válaszoltak, hogy elsősorban pártot akarnak. Az MSZMP ugyanis jelenleg nem párt, mivel sem nemzeti programja, sem akcióképes vezetése, sem az előbbiekkel meggyőzhető tagsága nincs, így párttá kell alakítani. Többek szerint a párt megújításának lehetősége a reformszárny kezében van, s a fordulat egyik eszköze lehet az előrehozott pártkongresszus. Szinte minden felszólaló egyetértett abban, hogy a pártkongresszust őszig meg kell tartani. Politizáló és demokratikus pártra van szükség mivel - hangsúlyozta az egyik résztvevő - az MSZMP-ben igazán demokratikus viszonyok soha nem működtek. Ebben a szekcióban általában nem követelték az azonnali pártszakadást. Ugyanakkor többen kifejtették, hogy nem zárható ki az MSZMP-nek egyfajta békés úton történő ketté, vagy többfelé válása sem. Az egyik felszólaló szerint - jóllehet hosszú távon ez jelentene megoldást, - a pártszakadás most nem időszerű, mert ott maradna egy lefejezett párt fundamentalista csoporttal, s a hatalom minden eszközével. Javaslatok hangzottak el az MSZMP nevének megváltoztatására is. Kezdeményezték, hogy a párt neve legyen Demokratikus Szocialista Néppárt, esetleg Magyar Szocialista Párt. Mások nem értettek egyet a névváltoztatással. Javasolták továbbá, hogy a kerekasztal-megbeszéléseken kapjon szót minden szakszervezet, s minden olyan önszerveződő egyesület, társadalmi csoport, amely a magyar társadalom önkormányzati csíráinak a kifejlesztésén tevékenykedik. Kezdeményezték, hogy a reformköröknek legyen saját sajtója. A Kádár-korszak és általában az 1945 utáni magyar történelem értékelésénél tanulmányozni kell a nemzetközi viszonyokat, vagyis azt, hogy a munkáspárt mindenkori vezetése mennyire értékelte túl, vagy becsülte alá e körülményeket. A múltunk a jelenben elnevezésű szekcióban az is elhangzott: meg kell vizsgálni, hogy a Szovjetunió vezetése mennyiben járult hozzá a hazánkban bekövetkezett változásokhoz, a baloldal előretöréséhez, illetve a reformerek háttérbe szorulásához. Vizsgálat tárgya kell legyen az is, hogy a testvérországok belső feszültsége mennyiben késztette a testvérpártokat arra, hogy 1956-ban példát statuáljanak Magyarországon. Volt, aki ezzel hozta összefüggésben Nagy Imre kivégzését is. 1956 értékelése kapcsán felvetették, hogy az nemcsak aktuálpolitikai kérdés, hanem - és itt a munkástanácsokra, a forradalmi és nemzeti bizottságokra utaltak - alternatívát is jelenthet a hazánkban most zajló társadalmi folyamatokban. (folyt.köv.)
1989. május 20., szombat 20:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|