 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Tudományos Dolgozók Szakszervezetei Koordinációs Testületének állásfoglalása
"Igényeljük, hogy 1989-ben a költségvetési intézményeknél
központi keretből, a vállalati szférában pedig adómentesen
felhasználható béremelés - egységesen legalább 20 százalékot
jelentsen. 1990-től pedig további minimum 15 százalékos emelés
szükséges."
SZER:
Antiperesztrojka-helyzet
"Miközben Magyarország hol kisebb, hol nagyobb léptekkel próbál
tovább haladni a demokratizálódás göröngyös útján az, ami a magyar
határokon belül eredménynek számít, az északi és délkeleti
szomszédainknál hivatalos részről feszültséget növelő ellenkezést
vált ki.
A bős-nagymarosi beruházás építkezése - egyelőre ideiglenes
felfüggesztése - további keményhangú nyilatkozatokra készteti a
döntést egyoldalú lépésnek minősítő csehszlovák felet. Az emberi
jogok és a romániai magyar kisebbség védelmének hangsúlyozása pedig
olyan gondolattársításokat ébreszt a román nemzetvédelmi
miniszterhelyettesben - Ilie Ceausescu altábornagyban, az elnök
fivérében, aki egyik legutóbbi cikkében Magyarországgal kapcsolatban
a revizionista, revansiszta, horthysta, hitlerista jelzőket
használja - amelyek a józan dialógus lehetőségét az eddiginél is
kevesebbre csökkentik."
|
|
|
|
|
|
 |
Mi lesz veled, Argentina? (1.rész)
|
Buenos Aires, 1989. május 16. kedd (MTI-Panoráma)
A peronista győzelem Argentinában a jelek szerint nem oldotta az
éles ellentéteket, peronisták és radikálisok történelmi
rivalizálását. Ezekben a napokban az argentinok minden itteni
eseményt összefüggésbe hoznak a vasárnapi választásokkal, a
peronisták győzelmével. Azt is, hogy Julio de Grazia argentin
színész, Latin-Amerika egyik legismertebb művésze hétfőn főbe lőtte
magát.
S persze nincs hiány a kommentárokban, a legérintettebbek
megnyilatkozásaiban. Raul Alfonsin elnök kijelentette: nem tud
osztozni a győztesek örömében, azokkal érez együtt, akik a
választáson vereséget szenvedtek. Carlos Saul Menemék azzal vádolják
Alfonsinékat , hogy egy tönkre tett országot hagytak rájuk,
Alfonsinék viszont a demokráciát féltik Meneméktől. A kettős hatalom
december 10-ig tartó átmeneti időszaka ezért vélhetően zaklatott
lesz. Egyes radikális körök elkeseredettségükben máris arról
beszélnek, hogy ,,alá kell aknázni,, a peronisták útját a
hatalomhoz. Ezzel viszont azoknak teremtenek kedvező feltételeket,
akik szélsőséges megoldáson gondolkodnak.
Osztatlan a vélemény, miszerint a peronizmus győzelme a rossz
gazdasági-szociális talajon vált lehetővé, a rossz gazdasági helyzet
pedig csak részben tulajdonítható az ország 54 milliárd dolláros
eladósodásának és a további hitelforrások beszűkülésének, hanem
jórészt az Alfonsin-kormány a rossz - és emellett csökönyösen
kitartó - gazdaságpolitikájának a következménye. A tömegek, amelyek
1983-ban 52 százalékos többségben részesítették Alfonsint, a
radikális párti államfő mandátumának lejártakor már teljes
kiábrándultsággal fordultak el pártjától, és elnökjelöltjétől,
Eduardo César Angeloz-tól. S nem csak anyagi megfontolásból tettek,
jóllehet ez volt az elsődleges, hanem mert Alfonsinék nem
támaszkodtak rájuk a militarista körök antidemokratikus
törekvéseivel szemben, sorozatos engedményeket tettek a jobboldali
katonai köröknek, egészen a nemzetbiztonsági tanács legutóbbi
létrehozásáig. (folyt.)
1989. május 16., kedd 12:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|