|
|
|
|
Vízlépcső - demonstráció (2. rész)
|
Több mint 3 ezren érkeztek az Országház elé, ahol fölszólaltak a Nagymaros Bizottság, a Duna Kör, a Népszavazást Követelők Csoportja aktivistái. A tömegben a magyar mellett osztrák és csehszlovák nemzeti lobogók is feltüntek. A Parlament delegációs termében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke fogadta a Duna-mozgalmak és más független szervezetek képviselőit; Szekfű Andrást, a Duna Kör választmányi tagját, Páska Csaba mérnököt, Filó Sarolta előadóművészt és ifjabb Fasang Árpád zongoraművészt. Kifejtették, hogy eddigi felhívásuk lényeges követelése teljesült a kormány döntésével, de egyelőre nem látnak biztosítékot a végleges leállításra. Kiemelték, hogy mivel jelentősek a beruházásban személyileg és anyagilag is érdekelt erők, változatlanul szükségesnek ítélik követelésük fenntartását a beruházás teljes leállítására. Szűrös Mátyás rámutatott, hogy az Országgyűlés nincs könnyű helyzetben; őszintén szembe kell nézni a múltban hozott minden nagyobb döntéssel, s ez komoly következményekkel jár. Elsőrendű nemzeti érdek, hogy az átmenet a képviseleti demokráciára békésen valósuljon meg. A vízlépcsővel kapcsolatos döntés meghozatalában is csak tárgyszerű érvek és ellenérvek játszhatnak szerepet. Magyarország még az emocionális, érzelmi demokrácia korszakában van, de egy szabad, demokratikus, független, szocialista Magyarország modellje a XX. század végének kiemelkedő eseménye és alkotása is lehet egyúttal. Kérte a Duna-mozgalmak vezetőit, hogy adják át a demonstráció résztvevőinek tiszteletteljes, szívélyes üvlözletét. Megígérte, az átnyújtott több mint 40 ezer aláírást úgy fogják kezelni, ahogyan egy demokratikus parlamenthez illik. A pénteken átadottakkal együtt 126 ezer fölé emelkedett a vízlépcső megépítése ellen tiltakozó aláírások száma, és azok gyűjtése folytatódik. (folyt.köv.)
1989. május 26., péntek 19:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|