|
|
|
|
Szakértői fenntartások a nagymarosi vízlépcső építésének leállításával kapcsolatban (1. rész)
|
1989. május 26., péntek - A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szakemberei az MTI-nek elmondták: alávetik magukat a Minisztertanács döntésének, amellyel felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését, de kötelességüknek tartják, hogy felhívják a figyelmet bizonyos tényekre.
A minisztérium képviselői szerint a két hónaposra deklarált felfüggesztés valójában legalább három hónapot vagy annál is több időt jelent, hiszen a július 31-ig összeállítandó felülvizsgálati jelentést a parlament előreláthatólag csak augusztusban tárgyalhatja meg, és hozhat róla döntést. A leállított építkezésen az állagmegóvási, az őrzési és az egyéb tevékenység ez idő alatt 300-500 millió forintot emészt fel. Ez az összeg nem finanszírozható a megépítésre nyújtott magyar nemzeti banki hitelből, s így nagy valószínűséggel az államháztartást terheli. Az 1977-ben megkötött magyar-csehszlovák államközi szerződés a felek egyenlő teherviselése alapján közös (50-50 százalékos) tulajdonnak tekinti a dunakiliti létesítményt, a bősi és a nagymarosi vízlépcsőt, valamint a nemzetközi hajózást lebonyolító üzemvízcsatornát. Amennyiben a nagymarosi építkezést véglegesen leállítanák, 70 százalékra nő meg a csehszlovák fél tulajdonosi része, s ezen túlmenően veszélyeztetve lesznek a 30 kilométeres Duna-szakaszhoz fűződő felség- és hasznosítási jogaink. A minisztérium szakembereinek véleménye szerint: a vízlépcsőrendszer terveit a tudomány mai állása szerint mind vízügyi, mind ökológiai szempontból tisztességesen, körültekintően dolgozták ki. E munkákban a Magyar Tudományos Akadémia műszaki osztálya és kutatóhelyei, továbbá 16 egyetem és kutatóintézet vett részt. A szakemberek arra is rámutattak: azok, akik a vízierőművek káros hatásaival érvelnek, elhallgatják azt a tényt, hogy mindenfajta energiaellátást biztosító erőműnek jelentős környezeti hatásai vannak. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a szerkezetváltási és a gazdaságfellendítési feladatok igénylik az energiaracionalizálást és az energiatermelés fejlesztését. A bős-nagymarosi erőműrendszer teljesítménye (amely egyébként megegyezik a Paksi Atomerőmű két blokkjának teljesítményével) a két ország számára lehetővé teszi, hogy évente 200 kilotonnányi a kéndioxid és 50-60 kilotonnányi nitrogénoxid-szennyezést elkerüljenek. (folyt.köv.)
1989. május 26., péntek 16:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|