|
|
 |
|
 |
Az MSZMP reformkörök országos tanácskozásának dokumentumai (5. rész) (OS)
|
A közhiedelemmel szöges ellentétben ugyanis a költségvetési
politika egyáltalán nem visszafogott, hiszen az elvonásokat,
adóbevételeket messze meghaladja a szélesebb értelemben vett
kormányzati szektor költekezése. Ráadásul a költségvetési
csatornákon szinte korlátlanul kiáramló pénz éppen azokat a
területeket tartja mesterségesen életben, amelyek a világpiaci
szempontból hatékony szerkezetnek nem képezhetik részét. A
szocialista export és a veszteséges termelés támogatása, továbbá a
soha meg nem térülő nagyberuházások - mint amilyen lett volna a
nagymarosi vízlépcső - felemésztik a gazdaság összes belföldi
megtakarítását, így nem marad erőforrás a hatékonyan gazdálkodó
vállalatok kezdeményezésére megvalósítandó szerkezetkorszerűsítés
számára.
A népgazdasági jövedelem újraelosztásának mai iránya és
mechanizmusa kifejezetten szerkezetkonzerváló hatású. A feladat nem
a szigorú pénzpolitika feladása, hanem a veszteségtérítő célzatú
költségvetési újraelosztás felváltása a bankok és a vállalkozók
tőkepiacán megvalósuló közvetlen erőforrás-átcsoportosítással
Ahhoz, hogy a gazdaságpolitika képes legyen összehangolni a
szerkezetváltás és az egyensúlyőrzés követelményeit, az alábbi
területeken van egyszerre és együttesen szükség az intézményi
reformok kritikus tömegére:
1. a külgazdasági politika irányainak és mechanizmusainak -
mindenekelőtt a KGST-együttműködés tartalmának és formáinak -
gyökeres átalakítása;
2. a hosszú távu vagyonérték növelésében érdekelt
tulajdonosokat, plurális, kiegyenlített és piacerősítő hatású
tulajdonszerkezetet teremtő tulajdonreform;
3. a bevételek és kiadások rugalmas együttmozgását biztosító, a
humán infrastruktúra kiegyensúlyozott fejlődését garantáló, a
hiányt, illetve adósságot piaci módon finanszírozó, nyilvánosan jól
ellenőrizhető államháztartás létrehozása;
4. versenyző üzleti bankrendszer, modern biztosítók, befektetési
társaságok és nyugdíjpénztárak, továbbá sokszínű ügynöki hálózat
alkotta pénz és tőkepiac teremtése;
5. elsősorban a felzárkózást ösztönző, ugyanakkor a végleges
leszakadást gátló, a társadalmi esélyegyenlőséget fokozó szociális
védőháló kialakítása; (folyt.köv.)
1989. május 22., hétfő 19:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|