|
|
|
|
Bős-Nagymaros - 1. folyt.
|
Mintegy harminc, túlnyomórészt magyarok lakta dél-szlovákiai község legjobb termőföldjei válnak művelhetetlenné. További nagy népességű karbantartó személyzet érkezésével számolhatnak az érintett falvak lakói -, mégpedig főként csehek és észak-szlovákiai szlovákok odaköltöztetésével, akik csak gyorsítják az asszimilációt. Ez a mesterségesen kettészelt, egyetlen összefüggő, a Duna két partján húzódó tájegység talán az egyik mindmáig legérintetlenebb néprajzi, természetritkasági területünk, illetve hát a magyarok által honfoglalás óta lakott tartomány. Régen szépségéről, nyugalmáról volt híres. Most felbolygatva és felbolydulva figyelik az emberek az egymásnak ellentmondó intézkedéseket, s a politika és az üzleti érdek ütközéseit. Az alapprobléma mindmáig az volt, hogy hiába nevezték a beruházás elhatározását elsietett lépésnek, a párt tévedhetetlenségét hirdetők foggal-körömmel bizonyítani akarták igazukat, helyes előrelátásukat, és védték - mind reménytelenebbül - a mundér becsületét. Ha ez az ésszerűtlenség-sorozat, ha a hatalmi túlsúllyal erőltetett dunai vízlépcső építkezését a magyar kormány végre és végképpen leállíttatja - amire most már van esély -, nem tesz egyebet, mint még egy alkalmatlansági bizonyítványt állít ki - jogelődeiről. Arról a diktatúráról, amelyik ugyancsak milliárdok beleölésével leeresztette a vasfüggönyt, államosította az iskolákat, tönkretette a szépen virágzó hazai kisipart, és elpusztította a reményteljesen terebélyesedő paraszti önszerveződést, gazdasági, gazdálkodási utat-találást, sőt: többé kevésbé meg is szüntette azt, amit jó értelemben véve parasztságnak nevezünk. (folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|