|
|
|
|
Nyugatnémet segítség Nagymaros felmondásához? - környezetvédők (2.rész)
|
Weinzierl az MTI tudósítóját tájékoztatva emlékeztetett első, már 1989. január 11-ikén, Topfer miniszterhez intézett levelére is, amelyben súlyos aggodalmát fejezte ki a dunai vízilépcső nagymarosi építése miatt. Abban a levélben jelezte: mindent elkövet, hogy eltérítse a magyar kormányt az építéstől. Szervezete, a Bund ugyanis feladatát nemc sak nemzeti, hanem nemzetközi jelentőségű feladatok teljesítésében is látja, és ez utóbbi kapcsán csatlakozott sok más környezetvédelmi szervezet, különösen a magyar nemzeti szervezetek fáradozásaihoz. A Bund elnöke e levélben kifejezte azt a meggyőződését is, hogy a nagymarosi építkezés a jelenlegi ismeretek alapján jóvátehetetlen kárt okozna Európa egyik legnagyobb ligetes tájvidékében. Felhívta Topfer miniszter figyelmét arra, hogy több tudományos szempont nem csak megkérdőjelezi a tervet, hanem a végrehajtásának határozott eltiltását is igényelné a környezetvédelem szempontjából. Weinzierl megemlítette egy nemzetközileg kiemelkedő olyan tájegység visszavonhatatlan elpusztításának veszélyét, amely a német területek vándormadarai számára is nélkülözhetetlen pihenőterület. Emellett hivatkozott a vidéken esetleg pusztító árvizek fenyegetésére, a Szigetköz sztyeppévé válására, az ivóvíz elapadására. Minthogy a ligetes folyóparti tájak Európa legveszélyeztetettebb környezeti rendszerei, ennek az övezetnek a megmentése minden állam közügye - írta akkor a Bund elnöke. Egyúttal már akkor kifejezte azt a véleményét: az olyan szerződések, mint az, amelyik például a nagymarosi munkálatokra vonatkozik, nem örök időkre szóló kötelező előírások, hanem szerződő felek közötti írásban rögzített egyezségek, amelyekhez azonban nem szabad ragaszkodni minden körülmények között és a józan ész ellenére, egész népek kárára. Az elnök megjegyezte azt is: az itt nyilvánvalóvá lett környezeti pusztításért való felelősség elől nem zárkózhat el a többi európai állam, így az NSZK sem. Ezért elképzelhető lenne, hogy Magyarország mint fő részvevő elszánná magát az építkezés feladására, ha ebben támaszkodhatna más európai államok helyeslésére és támogatására. Kiváltképp az NSZK magatartása esne nagy súllyal a latba - állapította meg Weinzierl. (folyt.)
1989. május 19., péntek 17:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|