Rendszerváltás és az MTI

	Munkagödör
Most már pontosan tudjuk, hogy mit tartanak a szomszédok a kormány szombati döntéséről, amely szerint javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, kérve, hogy mentse fel a Bős-nagymarosi beruházás folytatását jelentő kötelezettsége alól. Egyszerűbben szólva: felfüggeszti a vízlépcső építését. Nem lehettek illúzióink afelől, hogy mind a csehszlovák, mind az osztrák partnert hidegen hagyja az érzelmek hullámverése, amely végül is áttörte a gátat és elsősorban nem a nagymarosi, hanem a pesti Dunaszakaszon, a Parlamentnél. A kártérítés, a kötbér, egyáltalán a visszalépés anyagi következménye kiszámítható volt, minthogy ennél lényegesen kisebb jelentőségű szerződések esetében is biztosítják magukat az anyagi következményekről az érintettek. Veszteségünk tehát forintban, koronában és schillingben is megfogalmazható. A Nagymarosnál tátongó gödör azonban nemcsak a táj arculatában okozott kárt, hanem pénzben ki nem fejezhető veszteséggel is megterheli a kormányt. Ez elsősorban a közvélemény félretájékoztatásából ered. Tény, hogy nem a mostani miniszterelnök aláírása van az eredeti okmányon, s bizonyos szempontból nem is lényeges, hogy ki írta alá azokat eredetileg, itt és most, a halmozódó szociális problémák közepette azonban számolni kénytelen az erkölcsi hitelvesztéssel is az ország vezetése. Hiszen még a biztonságról adott korábbi nyilatkozatokat is ma már másképpen fogalmazzák meg a szakemberek. Sőt, azt is megtudhattuk a beruházás kormánymeghatalmazottjától, hogy: "Az 197O-es évek végén közismert volt, hogy a beruházásokkal foglalkozó banki vezetőként mennyire elleneztem ezt a nagyberuházást...már akkor látszott, hogy egy ilyen lassan megtérülő, hatalmas befektetésre nincs elegendő pénze az országnak. Az 1971-ben megkötött magyar-csehszlovák államközi szerződést követően néhány évvel már egyre többen ismerték fel mindezt. Magyarország 1981-ben a leállást kezdeményezte.." Ez az utóbbi mondat valószínű nagyon fontos információ lehetett volna annak idején. Akkor, amikor a közvélemény jószerivel egyebet sem hallott, mint azt, hogy milyen előnye és haszna származik az országnak ebből a műből. Zavarba ejtő ez az őszinteség azok ismeretében, hogy Bős-Nagymaros krónikái 1981-ben és utána a leállás kezdeményezőit nem a hivatalos Magyarország képviselőiben jelölték meg. (folyt.) 1989. május 17., szerda 11:43
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »