|
|
|
|
A Vízépítőipari Tröszt véleménye a nagymarosi munkák felfüggesztéséről
|
1989. május 16., kedd - Nehéz helyzetbe hozta a magyar alvállalkozókat a nagymarosi munkák felfüggesztése. Sasvári Illés, a Vízépítőipari Tröszt közgazdasági vezérigazgató-helyettese, az egyik érdekelt hazai vállalat vezetője az MTI munkatársának érdeklődésére elmondta:
- Ha megbízónk, az OVIBER összehívja a Nagymarosnál tevékenykedő vállalatok képviselőit, én mindenképpen felvetem a meghiúsulási kötbér és a kártérítés fizetésének kérdését is. Érvényes szerződéseink vannak, nekünk, s a többi vállalatnak is. Anyagokat, gépeket rendeltünk meg, munkásokat irányítottunk a helyszínre. A jog szerinti meghiúsulási kötbérigény: 20 százalék. Kiszámítható, mennyit tesz ki mindez milliárdos szerződéseknél. Ezt a pénzt az OVIBER-en és a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumon keresztül végső soron szintén a költségvetésnek, az állampolgároknak kell megfizetniük. S mi lesz azzal a több száz dolgozóval, akiket hirtelen máshova kell irányítani? De hová? Ahhoz, hogy valahol máshol kezdjünk dolgozni, vagy meggyorsítsunk egy másik építkezést, különféle anyagokra, több hónapos előkészületekre van szükség. S ha mégsem állítják le véglegesen a nagymarosi építkezést, akkor hozzuk vissza ide a munkásokat? Sok itt a kérdőjel. Például az sem egészen tisztázott, hogy mire vonatkozik a felfüggesztés. Csak a duzzasztóműre, vagy a környező területeken folyó munkákra is? - Rendkívül naívnak tartom - hangsúlyozta - azokat az ajánlatokat is, hogy a lakosság társadalmi munkában fog hozzá bizonyos helyreállítási tevékenység elvégzéséhez, ugyanis itt speciális munkagépek több tonnás köveket mozgatnak meg. (MTI)
1989. május 16., kedd 16:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|