|
|
 |
|
 |
A Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság nyilatkozata a környezetgazdálkodásról (1. rész) (OS)
|
1989. május 14., vasárnap - A természeti környezet és a nép, az
ország érdeke ellentétes a vízügyi ágazat érdekeivel, a
környezetvédelem összeférhetetlen a vízgazdálkodás mai
gyakorlatával. A vízügyi ágazat a maga öncélú és az országra, a
népre káros munkáját hasznosnak, sőt környezetkímélőnek kiáltja ki.
A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter pedig egy évtizedig
tartó környezetromboló programot akar megvalósítani. A
bős-nagymarosi vízlépcső nemcsak a vízügyi szolgálat egyéb
kötelezettségeitől vonja el az emberi és anyagi erőket, hanem a
természet- és környezetvédelemtől is. A Környezetvédelmi és
Vízgazdálkodási Minisztérium a környezet rovására váltja valóra a
vízügy céljait. Mindezt jól szemlélteti a Környezetvédelmi és
Vízgazdálkodási Minisztériumnak a Magyarország környezeti
állapotáról kiadott vitaanyaga (Magyar Hírlap, 1989. január 25.). A
Duna Kör válaszából (Magyar Hírlap, 1989. április 22.) is látható,
hogy a KVM a kérdéseket helytelenül, nem célravezetően teszi fel.
A mai botrányos gyakorlatra jellemző példa:
Már 1952-ben fölvetődött egy visegrádi vízerőmű terve. (Akkor a
bősi erőműről még szó sem volt.) A bős-nagymarosi
vízlépcsőrendszerre vonatkozó szerződést Lázár György a nép és az
Országgyűlés megkérdezése nélkül írta alá 1977-ben. A BMV-ről a
hosszú évekig tartó hírzárlat miatt jóformán semmit sem tudhatott az
ország. A magyar népnek, Magyarországnak az érdekeit megcsúfoló mű
épül, a lakosság egyre inkább tiltakozik. A KVM, élén a
miniszterével, manipulálja az Országgyűlést, a hatóságokat, a
társadalmat, és nem veszi figyelembe a többi ágazat, sőt a Magyar
Tudományos Akadémia véleményét sem. Sok kérdésre máig sincs válasz,
így arra sem, hogy mi lesz a mérgező szennyvíziszappal, hogy
tönkremennek a termőföldek, hogy kipusztulnak a halak, hogy a
Szigetköz meg Csallóköz alatt lévő rengeteg ivóvíz még jobban
elszennyeződik, sőt, hogy a visegrádi duzzasztógát
földrengésveszélyes helyen épül. Nagymaroson legalább tízmillió
forintot pazarolnak el naponta.
A vízügyesek a bírálatokat a saját illetékességi körükbe való
beavatkozásnak minősítik, magukat azonban minden más szakmában is
csalhatatlannak tartják. A vizek kisajátításával hűbérurak gyanánt
uralkodnak az egész országon. Ezzel állandóan növelik a politikai
feszültséget. (folyt.köv.)
1989. május 14., vasárnap 18:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|