|
|
|
|
Hargitai-interjú - 1. folyt.
|
Hogy miért nem került sor egy zárókommüniké kiadására, elsősorban ezt ennek a kulcsmondatnak tudnám be. Ugyanis egy ország - Románia - képviselője bejelentette, hogy ők ezt nem tudják elfogadni. Az indoklás az volt, hogy azért nem, mert az Információs Fórum mandátumában nem szerepel ilyen kitétel, hogy ezt nekünk meg kell erősíteni. Négy hét telt el jó légkörben, a delegációk már az első napokban megígérték, hogy ők kerülni fogják a konfrontációt. Ez sikerült is, nemcsak hála nekik, hanem hála az újságíróknak is. Nem volt érdemes a fórum végén egy több éjszakán át tartó szerkesztői munkába fogni csak azért, hogy itt megszülessen egy rövid záróközlemény. Más lehet a helyzet Párizsban - talán majd erre is kitérünk -, ahol az emberi jogokról, humanitárius kapcsoltokról lesz szó, és ahol a végrehajtás még nagyobb szerepet játszik, és ahol már csak hivatalos kormányképviselők vesznek részt. Én a magam részéről nem tartom katasztrófának. Katasztrófának azt tartottam volna, hogyha az az 1967-68-as javaslat, amit itt beterjesztettek Londonban, ez elveszett volna, ez nem fog megtörténni. - De említette, hogy közel 70 javaslatot terjesztettek elő részben a hivatásos diplomaták, részeben pedig az újságírók. Olyan javaslatok szerepeltek ezek között, mint például a vízum-kérdés rendezése, vagy amelyet keleti és nyugati újságírók egyaránt szorgalmaztak, de ugyanitt szerepelt a technológia átadásának kérdése is. Történt valami konkrét haladás ez ügyben? - A vízum és az akkreditálás kérdésében, amelyik a legközvetlenebbül érintheti az újságírókat, nagyon-nagyon óvatos tapogatózás volt az Információs Fórumon. Tudomásom szerint kelet-európai országok, köztük Magyarország nyilvánították ki ezt a szándékukat, hogy ők lépni szeretnének ezen a területen. Legyen az egyszeri belépési vízum, legyen az többszöri belépésre feljogosító vízum. Erre - enyhén fogalmazva - a nyugati országok nem reagáltak. (folyt.)
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|