|
|
|
|
Szovjet ellenőrzés - 2. folyt.
|
A kelet-európai uralkodó osztály nagyon hamar megtanulta azt a leckét, hogy a Szovjetunióban bekövetkezett változások visszatérést is hozhatnak a Sztálini időkre jellegzetes politikai magatartáshoz. - Ennek ellenére a kelet-európai uralkodó réteg magatartása a Szovjetunióval szemben nem jellemezhető kizárólag a báb-jellegű függőséggel. A háború utáni első években ezen vezetők számára mindenekelőtt a politikai, a filozófiai és az ideológiai szempontok játszottak döntő szerepet. Még azok is, akiket a Sztálini terror idején bebörtönöztek vagy munkatáborba zártak, továbbra is kitartottak azon elképzelés mellett, hogy igenis lehetséges egy jobb szocializmus felépítése, mint amilyen a Szovjetunióban van. - Egy további tényező, amely befolyásolta a kelet-európai vezetők politikai beállítottságát a Szovjetunió belső helyzete és nemzetközi súlya volt. A Moszkva által propagált kommunizmus Kelet-Európában nem volt népszerű, sőt egyenesen gyűlöltnek volt minősíthető, úgyhogy a kommunista vezető réteg ezekben az országokban teljesen elszigetelődött. Ezt a Kremlben is jól tudták. - A Szovjetunió vezető rétege és a kelet-európai elitek között a kölcsönös rászorultság helyzete alakult ki. Az egyiknek szüksége volt a másikra és fordítva. Ez azonban nem jelentette azt, mintha szükségszerűen azonos politikai és ideológiai nézeteket vallottak volna. Sőt, ellenkezőleg: a legtöbb kelet-európai kommunista vezető nem csinált titkot abból, hogy 1944-45-ben ugyan mint kommunisták, de nem szabadon, hanem kényszer hatása alatt cselekedtek. - Jakub Bergmann, aki 1944 és 1956 között a lengyel Politikai Bizottság prominens tagja volt, például kertelés nélkül elismerte, hogy az ország legtöbb politikai vezetője ugyan elsősorban a Szovjetunió alattvalójaként cselekedett, de ez legtöbbnyire politikai látomásaikkal és igazi céljaikkal ellentétben állt. (folyt.)
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|