|
|
|
|
Autonómia - felhívás - 1. folyt.
|
A mai válság ismét a napirendre tűzte annak a makacsul újra meg újra jelentkező igénynek a valóra váltását, hogy az őt érintő kérdésekben mindenkor mindenki maga dönthessen. Minden termelő egység az állam tulajdonából az ott dolgozók tulajdonába menjen át. Az ipari termelés területén ez a munkástanácsok rendszerével érhető el. A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkásönrendelkezés csak akkor lehet teljes, ha egy független szakszervezet észrevételeire támaszkodva a munkástanács az, amely: 1.) elfogadja a vállalat termelési tervét, 2.) felügyeli a munkafeltételeket, 3.) megállapítja az alapbért, 4.) dönt a hitelakciókról, 5.) határoz a munkások felvételéről és elbocsátásáról, 6.) alkalmazza és megválasztja a vállalat igazgatóját és a vezető alkalmazottakat, akik kizárólag a munkástanácsnak felelősek; 7.) az önrendelkezés értelmében a vállalati nyereség nagy részét nem az államnak fizeti, hanem - saját maga által eldöntött arányban - a termelés fejlesztésére és bérfejlesztésre fordítja, illetve: 8.) közvetlenül a helyi lakosság közösségeinek juttatja az egészségügyi, szociális, kommunális, oktatási ellátás javítására, íly módon is támogatva a gyárak, a vállalatok dolgozóit a helyi önkormányzati szerveződést. Nincs szükségünk fölöttünk álló hatalomra. Senkinek sincs joga sorsunkról felettünk dönteni, tölünk áldozatot kérni a válság megoldására. Áldozatot csak akkor hozunk, ha a válság a javunkra oldódik meg. Válság helyett - munkástanácsokat Az állam és a tőke uralma helyett - társadalmi önrendelkezést " - Így hangzik az Autonómia Csoport felhívása, amelynek központi kérdése, hogy a munkásság nevében a gazdasági hatalmat kezében tartó pártállamtól miként szerezhető vissza a tulajdon, hogyan menjen végbe a vissza-társadalmasítás. +++
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Vegyészmérnök jeligére az alábbi kérdést szeretném föltenni. Valahogy én is szeretnék hozzájárulni annyi kérdésözön hangzik el, hogy hogyan lehetne megjavítani a magyar gazdaságot. Hát elsősorban az én nézetem szerint valamiképpen a megtermelt érték, mégpedig az eladható érték növelésére volna szükség. Muzeális értékű vagy állapotú gyáraink pillanatnyilag 80 %-ában erre alkalmatlanok, eladhatatlanok a termékeink. Javasolom, hogy külfüldi tőkések Magyarországon alakítsanak vállalatokat, hozzanak menedzsereket, 100 %-os külföldi tőkévjel És minél több volna ezekből, annál több eladható árunk lenne az országnak, legalábbis az áru egy része, és azonkivül a munkásságot foglalkoztatnák. Ugyanakkor a menedzserek tapasztalatokkal is rendelkeznének. megteremtődne az a korszerű gyáripar, amire csak a külföldi tőkés és a külföldi menedzser képes. Ne most ennek a megvalósítására leginkább a szabaddemokraták, a jogászok, és a jogállam segítségével kialakított valamiféle: törvényrendszer megvalósítását tartanám a leghelyesebbnek. Kíváncsi volnék a véleményemre, tehát 100 %-os külföldi tőkés; vállalatok minnél nagyobb számú megjelenéséének a lehetőségére Vadász János úr szíveskedne a hallgatók üzenetében válaszolni hogy az mennyire..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|