|
|
 |
|
 |
Hallgatóé a szó - 12. folyt.
|
- Tényleg, a szerkesztők fórumában, vagy hol is, valóban volt
ilyen, azt hiszem, hogy nyitott kaput döngetek.
- Engem is ott mutattak be először, amikor kezdtem a rádióban
dolgozni. Teljes fél órát kaptam erre. Szóval van itt - én magam is
tanúja vagyok ennek. Különben Gallikusz él Havaii-szigetén.
- Igen? 89 éves ezek szerint.
- Hát meglehetősen idős ember, és még jól bírja magát. A
munkatársak bemutatásával kapcsolatosan, amit ön mond, ezt úgy
tekintem, hogy a hallgatóknak tetszik ez a kísérletünk, vagy
próbálkozásunk, és fogjuk ezt bővíteni, tehát gyakorítani.
Magyarországról hív minket, ugye?
- Igen, Budapestről.
- És a hangját leadhatom-e a műsorban?
- A hangomat igen, csak a nevemet nem.
- Én április végén Magyarországon voltam látogatóba, és
meglepetéssel tapasztaltam azt, hogy bizony sok változás történt
Magyarországon pozitív irányban. Mikor például bejelentkezni kellett
nekem, mint külföldi a rendőrségen, bementem a szobába, az asztalon
látom a Hitel című lapot a rendőrségen kérem. Az emberek is sokkal
nyíltabban beszélnek. Viszont az az érzésem, hogy félnek a jövőtől.
Bizonytalanok.
Volt szerencsém akkor egy ilyen Demokrata Fórumnak az ülésén
részt vennem. Azon körülbelül 100-120-an voltak jelen, és a téma a
többpártrendszer volt. Erre meg volt hívva az MSZMP helyi
szervezetének a titkára is. Mivel ő ugye vendég, ő volt az első
felszólaló. Ugye a szokásos hosszú lére eresztett beszéd volt, a
végén pedig teljesen elhatárolta magát a régi hibáktól, úgymond
hibáktól, szerintem bűnök ugye - és azt mondta, hogy a jövőben a
párt - az ő pártja, ugye a kommunista párt - teljesen a szabad
pártok platformján szeretne mozogni és így akar a választók elé
állni. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|