|
|
 |
|
 |
Hallgatóé a szó - 11. folyt.
|
- Ajaj, persze. Tulajdonképpen nincs is ebben semmi szenzáció,
hiszen nem hiszem, hogy bármely munkaerő nemcsak szerkesztőségből,
ilyen úgynevezett "szenzációs dolgokat" ne lehet felnagyítani. Ezzel
én is egyetértek. Mindazonáltal nekem lenne egy nagyon szerény
javaslatom. Annak idején én még emlékszem rá, hogy még ez az 1970-es
években történt, önök csináltak szerintem nagyon klassz kis műsort,
amiben bemutatták az akkori fő munkatársaikat. Szegény Gallikusz nem
tudom, hogy él-e még, remélem legalábbis, akkor ugye Halász Péter,
Ön, akkor a Kasza úr is szerepelt ebben. Most hirtelen nem is tudnám
több munkatársukat megnevezni, tehát biztosan számosan voltak még
ebben, akik bemutatkoztak saját nevükön. És én azt hiszem, hogy itt
hallgatók része legalábbis akkor csak magam nevében beszélek, elég
jó szemmel kísérik egy ilyen jellegű műsort a mai időknek
megfelelően felújítani, hogy a főmunkatársakat és a rádió
tevékenységének a hátterét bemutatani.
Mert mit itt a barátaimmal sokat vitatkoztunk ezen, én sem
tartom ezt a cikket különösebben leleplezőnek, valahogy én is hajlok
az ön véleménye felé, hogy ez végülis majdnem üres dolgoknak a
felfújása, de hát mégiscsak vannak olyan dolgok, amik erősen arra
utalnak, hogy ez mégiscsak az önök köréből került ki, és mégiscsak
rossz fényt vet erre a rádióra. Úgyhogy nem tudom, hogy lehetne-e
erről szó, hogy egy ilyen műsort megszervezni, vagy foglalkoznak-e
önök ezzel a gondolattal?
- Igen. Volt is ilyen műsorunk, van is, lesz is. Általában a
nyugdíjba vonuló munkatársakról szoktunk egy összefoglaló műsort,
visszaemlékező műsort, de év közben is szokott lenni körkérdés,
például egyes főmunkatársunkhoz, vagy egy-egy személyhez. (folyt.)
1989. május 12., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|