|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - első nap (22. rész)
|
Amit most tenni kell, annak nem tapsolnak az emberek. Most nem
népszerű, hanem ésszerű intézkedéseket kell hozni. Meg kell oldani,
hogy kikerüljünk az adósságcsapdából, hogy felszámoljuk a
veszteséges tevékenységeket, hogy megfékezzük az inflációt, hogy
megállítsuk az életszínvonal esését, hogy felemeljük az oktatást, az
egészségügyet, a kultúrát, az erkölcsöt. Ki kell építeni a
piacgazdaságot, átalakítani a tulajdonviszonyokat, megteremteni a
jogállamiságot, átvezetni az országot a valódi demokráciába. S addig
is működtetni kell az országot. Ehhez vállalni kell a helyzet
kíméletlen feltárását, a közvélemény beavatását és a nyílt
elszámolást arról, hogyan jutott az ország jelenlegi helyzetébe. El
kell kerülni mindenféle felelőtlen igérgetést, amit talán nem is
igényelnének annyian, ha hiteles, közérthető magyarázatot kapnának
kérdéseikre - hangsúlyozta Németh Miklós, hozzátéve: nem
magyarázkodni kell, hanem mindenre tisztességes magyarázatot adni, s
ehhez le kell nyúlni egészen a gyökerekig
- Az országnak eddig hittételek szerint kellett élnie, úgy,
mintha azok objektív törvények lennének. A gazdaságban például a
szocializmus alaptörvényeként hirdették meg az életszínvonal
szakadatlan emelkedését, a termelékenység növekedése nyomán az árak
csökkenését, a teljes foglalkoztatottságot. Gazdasági alap nélküli
túlvállalás és túlígérés történt az elosztásban: ingyenes oktatás és
egészségügy, állampolgári jogon járó társadalombiztosítási ellátások
és még sok egyéb.
A mások által kijelölt út járhatósága iránt sokakban már elég
hamar kételyek támadtak. Meg is próbálták azt járhatóvá tenni. Az
1968-as reform is ezt célozta. De mivel nem új útat választott, csak
a régit javítgatta, rövid idő után kátyúba jutott. S akik
odajuttatták, igazolni kívánták, hogy reformra nincs szükség. Ezt a
nép előtt pedig legjobban úgy lehetett igazolni, hogy az
életszínvonal reform nélkül emelkedik csak igazán
Valóban
,,ördögi,, terv volt: a reformeszméket úgy lejáratták az emberek
előtt, hogy a reformoktól való elfordulást fedezet nélküli
életszínvonal-emeléssel jutalmazták. Így következett az 1973-tól
1978-ig tartó gyors életszínvonal-növekedés, a többnyire központi
segítséggel, illetve támogatásokkal biztosított stabil vállalati
fejlődés, miközben a világban a magyar gazdaság teljesítménye - az
unalomig ismert világpiaci változások miatt - rohamosan
leértékelődött.
- Ebben a helyzetben az ország teljesítménye a nemzetközi verseny
mérlegén egyre kevesebbet nyomott, miközben a nép anyagilag
felemelkedett
(folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 16:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|