|
|
 |
|
 |
Közép-Amerika - a csúcs elhalasztása
|
Takács Zoltán, az MTI tudósítója jelenti:
Havanna, 1989. április 21. péntek (MTI-tud.) - Elhalasztották a közép-amerikai elnökök májusra kitűzött csúcsértekezletet, s emiatt ismét elakadni látszik a regionális békefolyamat egésze. A halasztást bejelentő hondurasi és guatemalai külügyminiszter formailag a súlyos beteg salvadori államfő munkaképtelenségére hivatkozott, bár valószínűbb, hogy a nicaraguai kontráknak szánt amerikai segélyek felújítása az az ok, amellyel egyik kis ország sem tud megbírkózni.
A csúcsértekezlet legkorábbi új időpontja június közepe lenne,
miután átveszi a hatalmat Salvadorban az új elnök. Ezzel azonban új
politikai erő, a szélsőjobboldal lép színre, ami az 1987-es
regionális békemegállapodás felborulásához vezethet. Alfredo
Cristiani megválasztott elnök már kilátásba helyezte, hogy a
megállapodásban előírt nemzeti párbeszéd és megbékélés helyett a
rendkívüli állapot nyelvén fog beszélni a salvadori felkelőkkel.
A legnagyobb nehézség azonban az, hogy miként hajtsák végre a
nicaraguai ellenforradalmárok Hondurasban táborozó csapatainak a
leszerelését, ha azt az Egyesült Államok ellenzi, és a ,,kontra,,
maga sem akarja. Az erre vonatkozó közös elnöki nyilatkozat ugyanis
,,önkéntességet,, vár, amelyről ez esetben szó sem lehet.
Nicaragua ebben a helyzetben joggal érezheti úgy, hogy a
,,diplomáciai játék,, az ő bőrére megy, hiszen gyakorlati
engedményeket csak Managua tett a regionális kiegyezés érdekében, s
most semmit sem kap cserébe. Hiába tárgyalt és állapodott meg a
fegyveres ellenzékkel a tűzszünetről, adott amnesztiát kétezer
somozista katonának, hozta előre a választásokat és reformálja meg a
választási és a tömegtájékoztatási törvényt, a háborús fenyegetés
nem szűnt meg véglegesen. Az Egyesült Államok továbbra is fenntartja
a gazdasági blokádot, s a belső ellenzék sem hajlik a konstruktívabb
magatartásra.
A helyzet fonáksága, hogy az amerikai döntésben érdekelt, vagy
azon változtatni nem tudó kormányok éppen Nicaragua ellen indítottak
kampányt nyilatkozataikban, hogy a felelősséget rá hárítsák. Fő
érvük az, hogy a nicaraguai belső demokratizálás ,,messze van a
vállaltaktól,, és emiatt nem lehet tovább lépni máshol sem a
térségben. Ez a könnyen rosszhiszeműnek minősíthető felfogás
Managuában nyugtalanságot vált ki, és azt a meggyőződést erősíti,
hogy csak a gyakorlatban bebizonyosodó kölcsönösség viheti előre a
békét Közép-Amerikában.+++
1989. április 21., péntek 07:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|