|
|
 |
|
 |
MSZMP reformkörök első országos tanácskozása Szegeden (8. rész)
|
x x x
A késő esti órákban még javában tartott a tanácskozás, amikor
Pozsgay Imre és Vastagh Pál nemzetközi sajtótájékoztatót tartott. A
külföldi újságírók nehezen akarták visszaengedni a tanácskozásra az
államminisztert, kérdések sokaságát tették fel a párt és a
reformkörök jövőjével, valamint az 1956-os események megítélésével
kapcsolatban. A legtöbben aziránt érdeklődtek, hogy egyetért-e
Pozsgay Imre egy novemberi rendkívüli pártkongresszussal, a
választások idei megtartásával. Az államminiszter ezzel kapcsolatban
hangsúlyozta: maga még csak most mérlegeli a különbséget egy
esetleges pártkonferencia és egy előrehozott kongresszus között, de
nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a párttagság, s most
már a hivatalos pártszervek jelentős része pártkongresszust követel.
Ez a kérdés valószínűleg a KB jövő heti ülésén is szóba kerül. Az
államminiszter szerint az MSZMP egyoldalúan nem mondhatja ki a
választások kiírását, s nem fűződik érdeke ahhoz sem, hogy még ki
nem fejlett gyenge partnerpártokkal vagy ellenfelekkel induljon a
következő választásokon. Ez ugyanis - véleménye szerint - nem oldana
meg semmit, tovább folytatódna a legitimációs válság.
Mint mondotta, ő személy szerint az MSZMP-t a jövőben nemcsak a
tárgyalásokra alkalmas pártként, hanem győzelemre is képes pártként
képzeli el. A jelenlegi állapotában azonban ez a párt nem nyerné meg
a választásokat. A pártnak ki kell dolgoznia a választásokra a
programját, s azt a nyilvánosság előtt hiteles politikusokkal és nem
párthivatalnokokkal kell képviselnie. Visszatérve a kérdés első
felére ezzel kapcsolatban megjegyezte: egy választásokra készülő
párt számára a lehetséges leghitelesebb döntéseket kell hozni a párt
legmagasabb fórumán, tehát a kongresszuson, ahol programját is el
kell fogadni. Ha a reformkörök most csak pártkonferenciát tartaná-
nak, akkor erre még a régi szervezeti elvek, normák szerint kerülne
sor, s az nem szolgálna mást, mint a jelenlegi, a párttagság számára
elfogadhatatlan vezető réteg átmentését a következő korszakra.
A reformkörök jövőjéről, egy esetleges pártszakadásról szólva
kiemelte: nem feltétlenül a reformereknek kell elhagyniuk a pártot,
más megoldás is elképzelhető, például az, hogy azok vonulnak ki,
akik nem értenek egyet egy megújuló párt programjával.
Az 1956-os eseményekkel, s a tanácskozás egyik szekciójának
követelésével kapcsolatban, miszerint Nagy Imrét még temetése előtt
rehabilitálják politikailag, az államminiszter kifejtette: megérti a
reformerek e követelését, de az nem lenne jó dolog, ha a párt egy
részének hibái miatt a felelősségbe belerántanák a pártnak azt a
részét is amelyet nem terhel felelősség az 1956 után történtekért.
(folyt.köv.)
1989. május 20., szombat 22:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|