|
|
|
|
Állásfoglalás az 1990. évi népszámlálásról (1. rész) (OS)
|
1989. május 11., csütörtök - A Központi Statisztikai Hivatal takarékossági okokból le kíván mondani az 1990. évi teljes körű népszámlálásról, és mindössze egy 10 százalékos országos mintán akar adatokat begyűjteni a lakosságtól. A társadalomtudományok képviselőit és művelőit nyugtalanítja ez a megoldás. A népszámlálások hagyományos feladata, hogy meghatározott rendszerességgel adatokat szolgáltassanak a teljes népességről, a helyi igazgatásnak, a tudományos kutatásnak. A magyar népszámlálások 1870 óta tesznek eleget a társadalom és az állam részéről megnyilvánuló elvárásoknak, a nemzetközi tudományosságban is elismerést kivíva. Ez a több mint százéves adatsor történeti és tudományos érték, aminek megőrzésében, gyarapításában (korábbi népszámlálások pótlólagos közzétételében) a KSH az utóbbi időben is nagy szerepet vállalt. Az 1990. évi felvétel megszakítaná ezt a hagyományt anélkül, hogy átgondolt új rendszert teremtene. A tudomány és a közigazgatás szempontjából is számos érv szól amellett, hogy a népesség teljes körű számbavétele egyelőre megmaradjon. Magyarországon igen jelentős a területi különbségek szerepe a rétegződésben, az életmódban és az életkörülményekben, e területen az egyre gazdagodó helyi és regionális elemzések (akár történeti indíttatásúak, akár a közelmúltra koncentrálódnak) alapvetően igénylik a települési adatokat. A jelenlegi társadalmi és intézményi átalakulásban megerősödő helyi közösségeknek is szükségük van községi népességi adatokra. A teljes körő adatgyűjtés elmaradása nem egyeztethető össze a kormány azon szándékaival, amelyek a helyi tanácsi önkormányzat visszaállítását célozzák a közeljövőben. A tanácsok önálló közigazgatási egységként való működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy a lehető legfrisebb információkkal rendelkezzenek a területükön élő népesség demográfiai, foglalkozási viszonyairól, a lakásállomány állapotáról, számos egyéb jelenségről. Mindezeket az igényeket jelenleg még a folyamatos népességnyílvántartás nem tudja kielégíteni, sőt egyelőre még maga is a népszámlálás segítségére szorul. (folyt.köv.)
1989. május 11., csütörtök 17:33
|
Vissza »
|
|
Állásfoglalás az 1990. évi népszámlálásról (2. rész) (OS)
|
A népszámlálás feladatai a folyamatos népességnyilvántartások kialakulásával valóban módosulhatnak, s szükség van ennek végiggondolására. Jelenleg azonban semmiképpen nem indokolt takarékossági okokból egy értékes statisztikai hagyomány megszakítása, hiszen bizonyos, hogy a népszámlálás költségeinél lényegesen nagyobb az a kár, amely az információk hiánya miatt keletkezik. Mindezek a kérdések azonban nem lehetnek egy hivatal vagy a Minisztertanács belügyei. Úgy véljük, ezek az Országgyűléstől a helyi önkormányzati szerveken át a tudományos műhelyekig terjedő közügyek. Indokoltnak tartjuk, hogy az adatok mellett a statisztikai tevékenység is váljon nyilvánossá, segítésére szülessen egy széles körű és nagy tekintélyű társadalmi tanács. A magyar statisztika talán legnagyobb teljesítményeit a fővárosi statisztikai hivatal hozta létre, egy önkormányzat által ellenőrzött és irányított, de nagy szakmai önállósággal rendelkező szervezet. Ma is arra lenne szükség, hogy az új politikai-intézményi reform részeként az állami statisztikai tevékenység is megújuljon, s a kiszolgáló munka emllett a magyar statisztikai szolgálat visszanyerje valóságos funkcióját, amely a társadalmi-gazdasági folyamatok szakmailag megalapozott, de a napi igazgatási és politikai feladatoktól részben független feltárása. Mindezek alapján a társadalomtudományok alulírt képviselői és művelői úgy vélik, hogy egy átgondolt reformot megelőzően a népszámlálás megszüntetése, s egy 10 százalékos reprezentatív felvétellel való helyettesítése helyrehozhatatlan károkat okozna. Ezért fordulunk az MTA, a KSH vezetőihez, a Minisztertanács és az Országgyűlés elnökéhez, felajánlva a statisztikát felhasználó tudományok részvételét egy konzultatív statisztikai bizottság munkájában is. Budapest, 1989. május 9. Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület Vezetősége Bácskai Vera elnök ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet Huszár Tibor igazgató Ferge Zsuzsa egyetemi tanár MTA Szociológiai Kutató Intézet Gyekiczky Tamás igazgatóhelyettes Magyar Közvéleménykutató Intézet Levendel Ádám igazgató (folyt.köv.)
1989. május 11., csütörtök 17:40
|
Vissza »
|
|
Állásfoglalás az 1990. évi népszámlálásról (3. rész) (OS)
|
MTA Regionális Kutatások központja Tóth József tudományos főigazgató-helyettes (Pécs) MTA Regionális Kutatások központja Regionális Tudományos Osztálya (Budapest) Barta Györgyi osztályvezető MTA Történettudományi Intézet Modernkori Osztály Lackó Miklós osztályvezető MKKE Szociológia Tanszék Andorka Rudolf tanszékvezető egyetemi tanár OT Tervgazdasági Intézet Területi és Társadalmi Tervezési Osztály Klekner Péter Magyar Közgazdasági Társaság Népgazdaságtervezés Szakosztály Területi Tervezés Szekció Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet Kálnoki Kis István igazgató Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés Kolosi Tamás igazgató Barna Gábor a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkára Farkas János KSH főmunkatárs Fekete Gyula KSH főmunkatárs Harcsa István KSH osztályvezető Horváth Piroska KSH főosztályvezető-helyettes Lakatos Mária KSH osztályvezető Polonyi Katalin KSH főelőadő Pozsonyi Pál KSH osztályvezető Vajda Ágnes KSH főmunkatárs (OS)
1989. május 11., csütörtök 17:45
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|