|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - első nap (8. rész)
|
Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.),a Budapest Galéria
---------------
főigazgatója elmondta: vészterhes időkre emlékezünk, nemzeti múltunk
embert próbáló szakaszára. A fájdalom több mint négy évtized után is
bennünk él. Ez lehet a biztosítéka annak, hogy ilyen szörnyűség a mi
nemzetünk életében többé ne fordulhasson elő. Az emlékezésen túl, az
érzelmek mellett e kor megértéséhez szükség van történelmünk, igaz
történelmünk ismeretére. Mai szemmel nézve érthetetlen, hogy a kor
hőseiről, a humánus Szent Györgyökről majd 40 évig szót sem
ejthettünk vagy nem ejtettünk. Miért nem tudhattunk Raoul
Wallenberg, Carl Lutz, Giorgio Perlasca és mások hősiességéről, a
Vatikán és a magyar egyházak tiltakozásáról, sőt a náci megszállásig
a Kállay-kormány ellenállásáról? Arról, hogy bár Wallenberg, Lutz,
Perlasca diplomáciai mentességét élvezve sietett a nemzet testéből
kiszakítottak segítségére, munkájukat számtalan honfitársunk is
segítette, éppúgy kockára téve életét, családját. Az ismert nevű
hőseink - például Bajcsy-Zsilinszky Endre, Benedek doktor, Ferenczi
László, Reviczky Imre, Stella Adorján, Szekfű Gyula, Sztehló
lelkész, Újvári Sándor, Weisz Artúr - és az ismeretlen, üldözötteket
bújtató családok. Ezek az emberek teljes nemzetben gondolkodó és
érző magyarok voltak, akik mentették emberségünket, becsületünket.
Wallenberg szobrát fel sem avatták. A fasizmus áldozatainak
emlékművével 1985-ig, Wallenberg szobrával 1987-ig voltunk adósok.
Carl Lutznak most fogunk emléket állítani. Igazi nemzettudatunkhoz
ezek a tények nélkülözhetetlenek, és alkalmasak megerősödnünk az
embergyűlölő, fajgyűlölő ideológiákra alapuló, intézményesített
terror permanens veszélye ellen - hangsúlyozta. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 13:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|