|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - első nap (5. rész)
|
Négy évtizedig nem lehetett beszélni arról, hogy a Kárpát-medence és
Európa más térségeiben több százezer magyar katona - zömével
munkások és parasztlegények - nyugszik jeltelen tömegsírokban,
szétszórva a csatamezőkön. Gondoljunk rájuk is ezekben a percekben,
s azokra is, akik testileg-lelkileg szétroncsolva; sebesülten, vagy
a hadifogság keserveit megtapasztalva tértek vissza Magyarországra.
Ezek a százezrek ártatlanok, de bűnös az a politikai vezetés, amely
a halálba, más nemzetek ellen küldte őket.
Mostanában kiteljesedő nyíltságunk, őszinteségünk, múltunk
szépítés nélküli vállalása, mind teljesebb, kendőzetlen feltárása
módot ad már a tisztességes megemlékezésre, adósságaink
törlesztésére. Javaslom, hogy hazánk felszabadulásának 45.
évfordulójára az Országgyűlés alkosson törvényt a második
világháború valamennyi magyar áldozata emlékének megörökítésére.
E pillanatokban mély fájdalommal és gyásszal emlékezünk egy
embertelen, szörnyű időszak magyar halottaira: a gázkamrák
áldozataira, a megfagyott munkaszolgálatosokra, a harctereken
elesett katonákra, azokra a polgárokra, akik a bombázások és utcai
harcok következtében hunytak el. És ne feledkezzünk meg azokról sem,
akik országunk XX. századi társadalmi kataklizmáiban - amiből sajnos
bőven jutott e nemzetnek - életüket vesztették. Kegyelettel és
hálával emlékezünk a Hitler-ellenes koalíció népeinek
áldozathozatalára, emberveszteségeire is.
Gyújtsuk meg jelképesen a gyász gyertyáit, helyezzük el a
kegyelet virágait. Tudatosítsuk a világgal: mi, magyarok és nem
magyarok ebben az országban minden tőlünk telhetőt megteszünk azért,
hogy emberek százezrei, milliói a jövőben soha ne válhassanak a
tébolyult fajgyűlölet vagy egy esetleges világháború áldozataivá -
mondotta befejezésül Szűrös Mátyás. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 11:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|