Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › május 09.
1989  1990
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Magyar Természetbarát Szövetség nyilatkozata

"... tiltakozását fejezi ki a Gyöngyösorosziban építendő, illetve épülő használt akkumulátor üzemmel kapcsolatban. A Mátra, mert erdőben, fában szegények vagyunk, különösen értékes területe hazánknak."
BBC:

Interjú Schöpflin Györggyel

"... Kádár szerintem nagyon sikeres volt a magyar közvélemény szemében körülbelül 81-82-ig, amikor bekövetkezett a gazdasági válság és az életszinvonal romlása, akkor ez már Kádár tekintélyét is kikezdte. Tehát tulajdonképpen ha igazán ravasz politikus lett volna, akkor 81-82-ben mond le, és akkor az utókor úgy könyveli el, mint a XX. század legnagyobb magyar államfiát."

Magyar változások - II. rész

Csernus Ákos
Washington 1989. május 3. (Amerika hangja, Reggeli híradó) - Mint
korábban említettük, a szimpóziumot az orosz és kelet-európai
tanulmányi program keretében, a George Washington Egyetem kínai-
szovjet intézetében rendezték. A hallgatóság soraiban
politológusok, tanácsadói testületek munkatársai, közgazdászok,
egyetemisták ültek.
    
    Házi Vencel, Magyarország washingtoni nagykövete, a szimpózium
megnyitóján kijelentette, hogy országa utol akarja érni a Nyugatot,
és ennek érdekében politikai és strukturális változásokat kell
végrehajtania, és újabb áldozatokat kell hoznia. A nagykövet
azonban amerikai hallgatósága előtt nem részletezte, hogy melyek
azok a néprétegek, amelyeknek megint szorosabbra kell fűzniük az
övüket. És arra sem tért ki, valójában ki a felelős, hogy
Magyarország gazdaságilag és még inkább pénzügyileg a tönk szélére
jutott.
    
     A magyar diplomaták alapvető retorikája lényegesen kedélyesebb és
derűlátóbb volt, mint a budapesti vezetőké, például Pozsgay Imréé,
aki jelentések szerint a népellenes Kádár-rezsim bűnös
felelőtlenségére utalva kifejtette, hogy Magyarország 1968 óta
gazdasági téren olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mint a II.
    
    világháború alatt.
    
    A John Hart, washingtoni Kongresszusi Könyvtár kutatószolgálatának
munkatársa, aki egyébként a 60-as évek derekáig maga is ugyanezen
az egyetemen tanított, bevallotta: annak idején soha nem gondolta
volna, hogy egy kommunista országban lehetséges lesz valaha is egy
Magyarországéhoz hasonló fellazulás:
- Annak idején szóba került néha a piac-szocializmus, a
demokratikus centralizmus, vagy a szocialista pluralizmus, de az
egyik szó soha nem jelző vagy főnév volt, hanem lényegében
fosztóképző. Mindaz, ami ma Magyarországon végbemegy, jó hír.
    
    Ugyanakkor nyugtalanító hír is. Amikor egy időben próbálkoznak egy
hatásos gazdaság kialakításával és politikai reformok
bevezetésével, az átmeneti időszak meglehetősen nehéznek fog
bizonyulni. Jövedelembeli különbségek lépnek fel, bizonytalanság
lesz úrrá a helyzeten. Ár reformot kell kialakítani, strukturális
változásokat kell kieszközölni, el kell vágni a szubvencionált
vállalatok köldökzsinórját és persze az ezzel kapcsolatos
javaslatokat a parlament elé kell terjeszteni. Tehát olyan
javaslatokat, amelyek az adó emelését és a vásárlóerő csökkenését
jelentik.
    
    Nyugaton nincs olyan szabadon választott parlament, amelynek
képviselői, akik választóik érdekeit képviselik, ehhez hasonló
javaslatokat megszavaznának. Hogyan lehet tehát stabil egy olyan
folyamat és hogyan lehet demokratizálni, amikor olyasmit kérnek
megint az állampolgároktól, amik saját érdekeik ellen vannak. Ez
meglehetősen nehéz lesz.
    
    A Kongresszusi Könyvtár Európára specializált jogtudományi
szakértője, a magyar származású Radványi Miklós hozzászólásában
mindenekelőtt a magyar társadalom politikai érettségét méltatta,
majd megállapította:
- 1956-tal összehasonlítva a nagy különbség most az: most már
nemcsak a nép, hanem az uralkodó körök is érettséget tanúsítanak. A
párton belül hatalmi küzdelem folyik, ami egyidejűleg zavaró
tényező lehet. A nagy különbség a Szovjetunió és Magyarország
között az, hogy Gorbacsovnak politikai nehézségei lesznek, ha nem
oldja meg idejében a gazdasági problémákat - amíg Magyarországon a
gazdaság marad a legfőbb probléma. Az Alkotmánnyal pedig az a baj,
hogy túlságosan elsietik. Túl sokan, túl későn, túl sokat akarnak
beiktatni az Alkotmányba. Ez éppen olyan mintha túl sok díszt
akasztanának fel egy karácsonyfára, amely végül is összeroskad a
súly alatt.
    
    - Ami pedig a többpártrendszert illeti: félő, hogy a kommunisták az
Alkotmány megkerülésével is fenntarthatják befolyásukat a többi
párt kárára. Kezdem például azzal, hogy a hadseregben a tisztek 85
százaléka kommunista párttag. Képtelenségnek tűnik az is, hogy egy
küszöbön álló többpártrendszerben az egyik párt megtarthat minden
ütőerőt a többi párt kárára. Az Alkotmányban ezzel a kérdéssel is
foglalkozni kell.
    
    Ami pedig a gazdasági kérdéseket illeti - tekintetbe véve a
deficitet, a felhalmozott külföldi adósságot, a lakosság
megtakarított pénzének növekedését - mindez együttvéve csak
fokozódó inflációt eredményezhet. Ha csak egy valóban nagyobb
arányú külföldi befektetés nem teszi lehetővé az infláció
megfékezését, és a társadalmi nyugtalanság kiküszöbölését. A
legnagyobb probléma azonban Magyarországon végeredményben az, hogy
magát a népet senki sem képviseli. A magyarok 85 százalékát
kifelejtették a politikai folyamatból. Lehet, hogy az értelmiséget
az engedményekkel felvillanyozták, de lényegesen többet kellene
tenni a tömegek mobilizálására, hogy a reformokban érdekeltté
tegyék őket.
    
    A Kommunista Párt teljes mértékben megbukott, egyedül Pozsgay Imre
maradt meg karizmatikus figurának és ezt a párt igyekszik
kihasználni maximálisan. Más kérdés persze az, hogy Pozsgay
személyisége valóban képes lesz-e megmenteni a társadalmat a
rázúduló nehézségektől. A kulturális attasé, Szombaty Béla, az
amerikai szakértő John Hart hozzászólásával kapcsolatban elismerte,
hogy jó egynéhány döntést már régen és kedvezőbb időkben kellett
volna meghozni, a jelen pillanatban azonban nincs más lehetőség,
mint egyszerre vezetni be a népszerűtlen intézkedéseket. Dr. Csáki
Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora
kihangsúlyozta:
- Ami Magyarországon végbemegy, az a modell megváltoztatása. A
sztálinista modell nem vezetett sikerre, egyesek szerint ez a
modell már halott, amelyet nem lehet megreformálni. Két dolgot
valóban nehéz egyszerre végrehajtani: megváltoztatni a politikai
rendszert, és gazdasági modellt váltani. Sikeres rendszerváltozásra
volt azonban precedens. Például Spanyolországban, ahol a
diktatórikus rezsimből demokrácia lett, ott persze a gazdasági
helyzet meglehetősen jó volt. Dél-Koreában szintén stabil gazdaság
van, egy diktatúra keretei között. A kérdés felmerül: nem lenne-e
helyesebb, ha összpontosítanánk a figyelmünket a gazdaságra, és
későbbre halasztanánk a politikai kérdések megoldását? Nekünk
azonban nincs más választásunk, mint az, hogy egyszerre birkózzunk
meg a két fő problémával. Dél-Koreának könnyebb kilábalni egy
monolitikus rezsimből, mivel egészséges a gazdasága. Kelet-
Európának egész gazdasági alépítménye megrothadt.
    
    Dr. Csáki szerint nincs igaza Radványi Miklósnak, a Kongresszusi
Könyvtár munkatársának abban, hogy a párt megbukott. A párt
egyszerűen átmeneti állapotban van. A párton belül valóban hatalmi
csatározások folynak, és még az is lehet, hogy ez a párt három
részre szakad. Talán még a neve is változni fog. De van benne egy
heterogén csoport. Pozsgay és a reformerek a pártnak csak az egyik
részét képezik, és hétről-hétre vannak változások. Még nem lehet
tudni, hogy ki marad, és ki megy. Csáki megállapította:
- Nem lenne helyes feloszlatni a pártot. Ez veszélyes is lehet. Az
ország közigazgatása nem omolhat össze, biztosítani kell az
átmenetet, és, hogy a lakosságnak ne csak a húsz, hanem az ötven
százaléka vehessen részt a döntéshozásban.
    
    A magyarok valóban érett módon viselkednek, ezzel a Világbanknak is
tisztában kell lennie. És azt is figyelembe kell vennünk, hogy az
európai status quo-t senki sem akarja megváltoztatni. Szerintem
erről még az amerikai elnök sem akar hallani. Beszélnek Európához
való csatlakozásunkról, de az Európai Közösség nem fogadná be
Magyarországot - még a keleti tömbben sem jövünk ki a többi
országgal tisztességesen. Csehszlovákiának - ahol még a régimódi
gondolkodás az uralkodó - más az értékrendszere, mint a miénk.
    
    Prága úgy véli, hogy Dubceken keresztül beavatkozunk a belügyeibe.
    
    Most épp úgy van haragosunk Északon, mint Délen, és nincs
szükségünk már több ellenségre. Mindig fennáll annak kockázata,
hogy veszélybe sodródunk.
    
    A Kongresszusi Könyvtár munkatársának arra a kérdésére, hogy
Magyarország számára mi lenne a lehető legjobb megoldás, hogy
kikerüljön a csávából? - dr. Csáki így nyilatkozott:
- A Nyugat részéről szükségünk lenne az elnézésre és türelemre. Rá
akarnak venni bennünket olyan takarékossági intézkedések
bevezetésére, amelyeket a lakosság szenvedne meg. Természetesen az
lenne a legjobb, ha egy nagyobb arányú támogatáshoz jutnánk, ami ne
legyen bankhitel, hanem közvetlen befektetés. Más megoldást kell
találnunk a KGST-vel folytatott kapcsolatainkra is. Az
árucsererendszer összeomlóban van Magyarországnak valamiféle
bilaterális kapcsolatot kell teremtenie a Szovjetunióval, de miért
vonulnánk ki egy olyan nagy piacról mint a Szovjetunió, ahová még
Önök, amerikaiak is igyekeznek benyomulni.
    
    Az amerikai fővárosban, a George Washington Egyetemen tartott
szimpóziumon elhangzott expozéknak és hozzászólásoknak nem a pontos
szövegét, csak a résztvevők gondolatmenetét próbáltam lerövidítve,
jegyzeteim alapján és emlékezetből rögzíteni. +++
    
    


1989. május 3., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok:

"Névtelenül: - Nagyon szeretném, ha Ipper Pál eltűnne végre a képernyőről. Vagy talán újabb köpönyeget talált, amit újra forgathat? Nyilvánosan kérnék rá választ. - Váradi Tibor, Bp. XVIII. Hengersor u. 57.: - A MOZAIK játékban miért mindig Kalán néni tárgyakat lehet nyerni? Miért nem vezetik be pl. a Nilss Horgensont vagy a Pumuklit? Ezek is népszerűek. Azt szeretném közölni, hogy jó lenne, ha a MOZAIKba valamilyen más játékot is betennének. - 62/44732 GUZJÁN LÁSZLÓ: - Öt héttel ezelőtt nyertem a TORPEDÓN, nyertem egy betétkönyvet, de még nem kaptam meg a nyereményt. - 648-327 Bánfi Ildikó: - Szeretne játszani a telefonos játékban - Csepelen, a Kamenyi Bányánál, a 9-es tó főbejáratától 2 km-re elakadtak a "0"-ás utat készítő munkagépek. A munkások teljesen berúgva hagyták ott a gépeket. Hogy lehet ez? Önök mit szólnak ehhez? - Azt szeretném kérni, hogy a telefonos-játékok telefonszámát több ízben mutassák be még 18.45 előtt! - A telefonos-játékokat szerintem szüntessék meg, fölösleges pénzkidobás!"
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD