Rendszerváltás és az MTI

	Szovjet-kínai csúcs (2.rész)
Mindezt a jelek szerint betetőzheti Mihail Gorbacsov május 15-től tervezett látogatása, az a pekingi vizit, amely nem csupán a kétoldalú viszony csúcsszintre emelésével, hanem a nemzetközi helyzet egészére való kihatása miatt is teljes joggal foglalkoztatja hónapok óta a szakértőket. Három évtized múltán Lezárni a múltat, s utat nyitni a jövő felé - ez a szándék tükröződött az utóbbi hetek pekingi megnyilvánulásaiból is. Tegyük persze rögtön hozzá, hogy a csúcstalálkozó önmagában - bármennyire kedvező előjelekre utalhatunk is - nem oldja, nem is oldhatja meg a két ország közt fennálló valamennyi érdekellentétet. Az egykori igen szoros viszony helyreállítását nem is reméli egyetlen reális módon gondolkozó megfigyelő sem. Sőt, a pekingi csúcs még a normalizálódási folyamat befejeződésének sem tekinthető, legfeljebb betetőzésének, az viszont kétségtelen, hogy megadhatja a szükséges lendületet a viszony oly régen vár teljes normalizálásához. Igaz, ellentétekre továbbra is kell számítani, de az eddig elért előrehaladás sem csekély. A Pekingben hajdan sokszor emlegetett "három akadály" terén például világosan tetten érhető a Szovjetunió jószándéka: idén befejeződött az afganisztáni csapatkivonás, belátható közelségbe került a kambodzsai válság megoldása, a vietnami egységek távozása, s jelentősen csökkent a katonai szembenállás, például a Mongóliában állomásozó szovjet alakulatok létszámának jelentős mérséklésével. Kétségtelenül egy korszak záródik le, mégpedig - láthattuk - egy igen hosszú korszak. Utoljára éppen három évtizeddel ezelőtt, 1959-ben tartották az utolsó csúcsszintű eszmecserét; annak idején Nyikita Hruscsov és Mao Ce-tung folytatott egymással megbeszélést, enyhén szálva immár hűvös légkörben. Most viszont joggal remélhető, hogy a tárgyalások hangulata, a Teng Hsziao-pinggel tervezett találkozó kimenetele megfelel majd az előzetes várakozásoknak. A hídverés persze szimbolikus és elengedhetetlen tett, ám még fontosabb talán, mi következik utána, hogyan alakul - konkrét és átvitt értelemben egyaránt - a forgalom az egymás felé megnyílt utakon. Panfilov és Jining között, mint a jelentések tudatták, akad még gond, mindkét irányból a határvonalig jár csak a busz, s a folyó túlfelén kell átszállni a másik fél tovább induló járművére, miután az utasok gyalog átsétáltak a frissen felavatott hídon. Remélhetőleg a politikai országutakon is mihamarabb rátalálnak a "közvetlen járat" zökkenőmentesebb lehetőségére - ezt kívánja mindkét ország, s egyben a világ érdeke is.+++ Szegő Gábor MTI-PRESS 1989. május 9., kedd 14:13
Vissza » Folytatásokkal »