Rendszerváltás és az MTI

	Közmegegyezés 2.
Mert honnan tudhatná egy tollforgató ember például azt, hogy miféle kötelezettségvállalások kötnek bennünket a nemzetközi pénzügyi intézményekhez? Honnan sejthetné,igaz-e az, amit beszélnek, hogy az újabb forint-leértékelések elsősorban a nemrégen volt davosi találkozón tett politikai elkötelezettség számlájára írandók. Meg azt is beszélik - és nem az egyébként nem létező kávéházakban -, hogy ilyesfajta diktátumok miatt próbálkoztak az autópályadíjak bevezetésével, illetve, hogy - és ez nyilvánosan is elhangzott - ugyancsak nem önszántából határozta el a kormányzat azt a drasztikus gyógyszeráremelést, amit most részlegesen visszavonni kényszerült. Akkor most hogy van ez? Szolgaian alkalmazkodunk és aztán kényszerűségből hátrálunk, vagy nem is kellene szolgaian alkalmazkodnunk, csak éppen okosabban és főleg felelősebben gazdálkodni az államháztartás pénzével? Hogy e kérdések nem oktalanok, azt egy viszonylag reményt keltő, jó hír is bizonyítja: a költségvetési kiadások radikális csökkentésének lehetőségéről tárgyaltak illetékes helyen, legalábbis a Minisztertanács lapjának április 25-i közleménye szerint. De vajon hol, mennyivel és milyen módon csökkenthetők a kiadások és egyáltalán csökkenthetők-e úgy, ahogyan azt most tervezik? Ki tudja? alc. Az őszinteség a közmegegyezés alapja Most gyakorlatilag kormányváltás történik és az új kormány remélhetően új gazdasági programmal áll elő. Ez a program lesz az utóbbi másfél-két esztendő sokadik megújulási, kibontakozási, stabilizációs, vagy éppen kitörési programja. (Vajon remélhető-e, hogy nem lesznek "A", "B", "C" és egyéb jelzésű variációk?) És most egyre inkább új típusú társadalmi közmegegyezésre is készülödünk. Kissé hosszú ideje már és egyelőre minden eredmény nélkül. Ám e közmegegyezés - talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a kölcsönös bizalom - nélkül semmiféle kormány és semmiféle új program nem fogadható el, nem érvényesíthető, mert nem megvalósítható. A közmegegyezés és a kölcsönös bizalom egyetlen lehetséges alapja az őszinteség, a kendőzetlen nyíltság, mert csakis az ország valóságos gazdasági helyzetének ismeretében dönthető el, hogy a különböző politikai és államigazgatási megnyilatkozások és azok cáfolatai valójában miként is értendők: oktalan vészharangkongatásnak, vagy éppen nagyon is komoly figyelmeztetésnek? Nem mndegy, mert az első esetben az amúgy is túlfeszített közhangulat juthat el a tűrőképesség legvégső határához, az utóbbi pedig - ügyes és legfőképpen intelligens politizálás esetén - mozgósító erejű lehet. (folyt.) 1989. május 9., kedd 12:12
Vissza » Folytatásokkal »