Rendszerváltás és az MTI

	A falusi életszínvonalról - tárgyilagosan
Budapest, 1989. május 9. kedd (MTI-Press) A téeszelnökök mesés vagyonáról, a parasztemberek emeletes házairól, gazdag berendezéséről legendák keringenek a városlakók között. Egyesek csupán irigykedve, mások szinte dühvel emlegetik a falu gazdagodását. Az ilyen állítások nélkülözik az ismereteket. A tények ugyanis egészen mást mutatnak. A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben tette közzé a lakosság jövedelmeiről és fogyasztásáról szóló adatokat, melyekből számszerűen is kiderül a falusi hátrány. alc. Mit mutat a kereseti statisztika? Az állami iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 7320 forint volt 1987-ben, a szövetkezeti iparban dolgozóké 6379 forint. Ugyanekkor az állami erdő -és mezőgazdaágban 6873, a szövetkezeti szektorban csupán 6221 forintot kerestek. A szövetkezeti megkülönböztetés félreérthetetlen. A magas vezetői jövedelmek is inkább csak a képzelet szülöttei voltak, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetekben a szellemi dolgozók átlagosan 8357 forintot kerestek 1987-ben, az iparban viszont 9028 forintot. A helyzet azóta sem javult. A KSH és a Gazdaságkutató Intézet munkatársai a közelmúltban mérték föl az életszínvonal-csökkenés réteghatásait, mely szerint a múlt évben a havi nettó jövedelem átlaga Budapesten 7686, a városokban 6052, a községekben 5857 forint volt. A fenti adatok önmagukért beszélnek, tényszerűségüket mégis szokásos támadni. Visszatérő érvelés, hogy a falusi ember a háza körül sok mindent megtermel, neki olcsóbb a megélhetés. A statisztika ezt is tagadja. Az 1980. évi árakhoz képest 1987-ben 51,5 százalékkal volt magasabb az élelmiszerek ára a munkások körében, s 48,1 százalékkal emelkedett a parasztság élelmiszer-vásárlásainál is. A spórolás csodálatos lehetőségének tartott háztáji előnyöket nem élvezi a falusi lakosság. Sőt a kényszerű falusi életmód e néhány százalékos előnyt is kiegyenlíti, hiszen ott drágább az energia, hiányosak a szolgáltatások, a tartós fogyasztási cikkeknek nincs választéka. Ha mindezeket mégis megszerzi a falusi állampolgár, többet kell értük fizetnie. alc. Friss kenyér, friss hús Mindezeken túl az alapvető élelmiszerekkel való ellátottságban is gondok vannak. A falusi ember örül, ha kenyér naponta, hús, hentesáru hetente egyszer-kétszer érkezik a boltba. (folyt.) 1989. május 9., kedd 12:09
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A falusi életszínvonalról 2.
Gondjaikkal, ellátásukkal voltaképpen csak a szövetkezetek törődnek, amelyek viszont erősen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A nagykereskedelem szállítási távolságokra hivatkozva ritkán és rendszertelenül szállít; a kiskereskedelem jövedelmezősége olyan alacsony, hogy a szövetkezetek saját erejükből nem is gondolhatnak az ellátás javítására. Amennyit tehettek, saját erejükből és állami támogatásból megtették, korszerűsítették a kis boltok nagy részét. Mint kiderült, ez is csak amolyan félmegoldás, hiszen most a szebb boltban kínálják a korábbihoz hasonló szűkös választékot. Az elmondottakat a fél ország tapasztalja, mégis gyakran hangoztatott állítás, hogy Magyarországon igen jó az élelmiszer-ellátás. Ha Kelet felé tekintünk, valóban nem túlzó e jelző. Ha korábbi önmagunkhoz viszonyítjuk a mostani ellátást, ugyancsak helyénvalónak érezhetjük. alc. A falusi hátrány szembetűnő De vajon nem tévedünk-e, ha a lemaradókhoz, a jogosan bírálható múlthoz hasonlítjuk magunkat? Nem fékezi-e a fejlődést, ha objektivitás nélkül értékelünk, ha hibás összehasonlításokat keresve igazoljuk önmagunkat? Az ellátásban a falusi hátrány szembetűnő, de a városi háziasszony is tapasztalja, hogy időnként akadozik a kiszolgálás, hiányos a választék, hagyományosan gyenge a csomagolás. A változás, a lemaradás pótlása nem tűnik közelinek, hiszen hiányzik hozzá az infrastruktúra és a jobbítást szorgalmazó szemlélet. Amíg ezen nem lehet változtatni, árnyalni kellene a hangzatos megállapításokat, s nem a kétségtelenül elfogadható átlag mögé bújtatni a gyengét, a fél országnyi népet bosszantó hiányosságokat. (MTI-Press) ág/kgym V. 1989. május 9., kedd 12:10
Vissza »