|
|
 |
|
 |
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 11. folyt.
|
- Tehát ez nem volt annyira kényelmetlen másoknak. Úgy, hogy még
az nap többé-kevésbé barátságos beszélgetéseim voltak még a
keletnémet és csehszlovák küldöttség tagjaival. Ez megváltozott,
amikor ugye hát a dokumentumokat és konkrét jogsértéseket soroltam
fel Csehszlovákiából, a Szovjetunióból és Romániából. Hát ez volt az
a pillanat, amikor ugye szintén érezhettem a nyugati országok
képviselőinek és a sajtó képviselőinek a rokonszenvét. Sokan
nevezték ezt is fontos tényezőnek. De itt már éreznem kellett, hogy
megfagy a levegő a keleti színtéren, és tudom a magyar küldöttség
rendelkezésére álló forrásokból, hogy a kelet-európai államok
képviselői megütközésüknek adtak hangot, felmerült az a kérdés
valahol mint hallom, hogy hát aki megkérdezte, hogy voltaképpen,
hogy hova is tartozik Magyarország. Hát olyan hangon beszél itt
valaki, - azaz én - minthogy ha a NATO-ból érkezett volna ide,
kifejezett hidegháborús hangon.
A cseh küldöttség képviselője szélsőjobboldalinak, uszítónak
nevezett a beszédében és így tovább. Tehát nyilvánvaló, hogy itt a
tolerancia határát áttörtem és ez rendjén is való. Én nem öncélú
botránykavarás kedvéért vettem részt ezen a konferencián, de
világossá kell tenni a dolgokat és azt kell, hogy mondjam, hogy mi
ma a magyar ellenzéki csoportokban, mozgalmakban valódi politikában
kezdünk résztvenni.
De semmiesetre sem szabad megfeledkeznünk azokról az
elvbarátainkról, harcostársainkról, Oroszországban, Csehországban,
Romániában, Jugoszláviában, akik olyan problémákkal küszködnek,
amelyekkel mi küszködtünk tavaly őszig, hát vagy idén tavaszig.
(folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|