|
|
 |
|
 |
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 10. folyt.
|
- Erre a román küldöttség tagja igen durva hangon,
személyeskedően válaszolt. És aminek - mondom - örülök, hogy erre
nem én válaszoltam, hanem a kanadai küldöttség vezetője, aki
kitanította a román küldöttet arról, hogy mi is tulajdonképpen a
helsinki folyamat, ez éppen kritika elfogadásában és az
eszmecserében rejlik, nem ebben a visszautasításban és hát feltette
azt kérdést, hogy ilyen körülmények között mit is keres a román
küldöttség egy ilyen fórumon.
- Sokat olvastunk arról az elmúlt napokban, hogy felszólalásaid
Tamás Gáspár Miklós milyen éles támadásokat váltottak ki egyes
kelet-európai delegációk részéről. Szívesen hallhatnánk erről
valamit tőled elsőkézből.
- Hát meg kell mondanom természetesen, hogy mind a részvételem,
mind a felszólalásom meglepte a fórum résztvevőit. Amikor először
beszéltem, és ezt nem annyira személyes sikeremnek tekintem mint egy
jelnek az idők jelének, hogy a kelet-európai ellenzék rákerült a
politikai térképre. Hát miután először beszéltem a terem
felbolydult, küldöttségek tagjai, nyugati küldöttségek tagjai
nagyszámban felálltak és odajöttek hozzám, megfogták a kezemet és ez
nagyon megható pillanat volt, hát ez volt egy olyan pillanat
voltaképpen a helsinki folyamat elindítói igazából gondoltak. Na
most idéztem egy angol újságírót, és mindenki nagyon örült, hogy
ezen a határozott hangon mer valaki beszélni azért kelet-európai
ország útlevelével a zsebében utazik, és valamilyen értelemben ez
meg is változtatta az egész ülésnek a hangulatát. Tehát nem a tömbök
közötti konfrontáció hangja, hanem az elvi vita került előtérbe. Az
első hozzászólásomnak a visszhangja az tulajdonképpen egészébenvéve
pozitív volt, mert főleg Magyarországra és általános kérdésekben
elvi kijelentésekre szorítkoztam. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|