|
|
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 5. folyt.
|
- Természetes zavartól, feszengéstől és furcsálkodástól eltekintve tulajdonképpen elismeréssel vannak az új ellenzéki mozgalmak iránt. Különösen érdekes volt látnom azt az igen jelentős hatást, amelyet a Szabad Demokraták Szövetségének a programja kiváltott hivatalos körökben, legalábbis abban az értelemben, hogy roppantúl imponál, komoly vetélytársnak tetszik az az agytröszt, amely az SZDSZ, Fidesz tájékán összegyült és bizonyos tiszteletet lehet a politikai spectrum ezen oldala iránt észrevenni, és hát természetesen mindig kombinálódik a jövőtől érzett némi félelemmel, meg hát a bizonytalansággal, amelyet egyébként valamennyien érzünk Magyarországon. - És hogyan zajlott le gyakorlatilag vagy, hogyan bonyolódott szereplésed a hivatalos magyar küldöttségen belül ott Londonban. Értem ezen azt, hogy ha felakartál például szólalni, akkor a delegáció vezetője nem görbített ez elé nehézségeket? - Kéféleképpen történt, kétszer beszéltem a fórumon. Az első alkalommal egész egyszerűen sorra került a magyar küldöttség és a küldöttség titkárának indítványára én láttam el a szónoki tisztet első alkalommal. Második alkalommal pedig magam kértem felszólalási lehetőséget a konferencia titkáráságtól saját szakálamra, mind a kettő lehetséges. Úgy, hogy nem mondhatnám, hogy e téren bármiféle akadályba ütköztem volna. - Az előbb azt mondtad, hogy a küldöttség vezetőségét feltehetően kínos helyzetbe hoztad valamilyen megnyilvánulásoddal. Konkrétan mi volt ez? - Ó hát, minden másra feltehetőleg bizonyára nehéz helyzetbe hoztam a küldöttség vezetőjét, és hát hivatásos diplomata munkatársait. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|