Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › május 03.
1989  1990
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
1989. május
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Deutschlandfunk:

A határzár vége

"Már a döntés bejelentése is alig leplezett dühöt váltott ki az NDK-ban, Csehszlovákiában és Romániában. Moszkva ugyancsak jelezte aggályait."

A munkanélküliség és a piac alakulása

(Vadász János)
München, 1989. május 3. (SZER, Mérlegen) - Késlekedő
munkanélküliség, késlekedő fordulat. Ha hinni lehet a statisztikai
adatoknak, az illetékesek által beharangozott nagyobb arányú
munkanélküliség eddig egyáltalán nem következett be. Még egy évvel
ezelőtt is csupán 17 ezer munkanélkülit vettek nyilvántartásba az
állami közvetítő irodák, sőt a tavalyi év végén ez a szerény szám
is 14 ezerre csökkent. A munkahelyek kínálata - megint csak
hivatalos adat szerint - több mint ötszörösen meghaladja a
keresletet. Az adatokban tükröztetett, látszólag kedvező
foglalkoztatási helyzet a gazdasági válság állandósulásáról, a
fordulat hiányáról tanúskodik. Hallgassák meg Vadász Jánost:
- A Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke egy évvel ezelőtt azt
állította, hogy 1988 végén körülbelül 50 ezer munkanélküli lesz
Magyarországon, és számuk rövidesen meghaladja a százezres
nagyságrendet is. Ezeket a számokat emlegették akkor is, amikor a
munkanélküli segély első, meglehetősen primitív változatát sietve
tető alá hozták. Mint mondták: ez az ára annak, hogy a gazdaságban
megkövetelt, a kibontakozást szolgáló piaci fordulat végre
elkerülhetetlenül bekövetkezik. Vagyis: végre radikálisan megvonják
az életképtelen veszteséges tevékenységek támogatását, felszámolják
az állami szubvenciók rendszerét, hogy a felszabaduló erőforrásokat
már egy kibontakozó tőkepiac mozgósíthassa új, jövedelmező
vállalkozások finanszírozására.
    
    A gazdaság holt terhének leépítése viszont azzal jár - mondták az
illetékesek -, hogy az érintett vállalatok, ágazatok munkásainak,
alkalmazottainak jelentős része elveszíti munkahelyét - legalábbis
átmenetileg, amíg a kibontakozó új vállalkozások fokozatosan
megteremtik a foglalkoztatás új lehetőségeit.
    
    Az átmeneti tömeges munkanélküliséget úgy jelenítették meg az
illetékesek, mint egy elkerülhetetlen, szükséges áldozatot, amelyet
a fordulat érdekében meg kell hozni, és a munkanélküli segély
bevezetésével indokolt enyhíteni. De - mint annyi más vonatkozásban
- itt is szédítő szakadék tátong a gazdasági reformretorika és a
valóság között. Életképtelen vállalatok felszámolására vagy akár
drasztikus leépítésére csak elenyésző mértékben került sor.
    
    Az igaz, hogy a hazai sajtó egyszeriben megtelt az erre vonatkozó
hírekkel, tudósításokkal, riportokkal, de a figyelmes olvasó
hamarosan felfedezhette, hogy a híradás bőbeszédűsége ellenére,
nagyon kevés vállalatról van szó, és az esetek többségében a sok
beszédnek szanálás lett a vége - vagyis a szubvenciók megújítása.
    
    Ami pedig a munkanélkülieket illeti: eddig tulajdonképpen nem
változott semmi.
    
    Mindenekelőtt fennmaradt a nagyméretű és meddő vándorlás a
munkahelyek között. Nagyméretű, hiszen tavaly is majdnem 800 ezren
változtattak állást, és az esetek 98 százalékában ezt a
munkavállaló kezdeményezte, - és csakúgy, mint a korábbi
évtizedekben, tavaly is meddőnek bizonyult ez a nagy tömegű
vándorlás, mert nem azt eredményezi, hogy a munkaerő nagyobb
hányada jövedelmezőbb, produktívabb helyeken dolgozik.
    
    Az indítékok most is ugyanazok, mint korábban: megrövidíteni a
távolságot a lakó- és a munkahely között, kényelmesebb munkakört
szerezni, amely több időt és energiát biztosít a mellékfoglalkozás,
a második gazdaság számára, és persze indíték lehet a valamivel
magasabb kereset is - ami történetesen elérhető olyan vállalatnál
is, amely veszteséges tevékenységet folytat.
    
    Ezzel a 800 ezerrel szemben bizony elenyésző az a 14 ezer ember,
akit az állami közvetítő irodák 1988 végén munkanélküliként
nyilvántartottak. A számuk még 3 ezerrel csökkent is 1988 első
félévéhez képest.
    
    Többségük szakképzetlen segédmunkás, és viszonylag rövid időn belül
új munkahelyet találnak. Jellemző, hogy az irodák adatai szerint
tavaly decemberben mindössze 1530 fő volt az egész országban a
három hónapnál hosszabb ideje állás nélkül lévők száma. Vajon
hányan részesültek munkanélküli segélyben a nyilvántartottak közül?
    
    Két évvel ezelőtt, amikor a segély első változata - az úgynevezett
elhelyezkedési támogatás - már bevezetésre került, az egész
országban 77 személy - nem tévedés 77 személy! - számára
folyósítottak ilyen támogatást. Tegyem föl azt, hogy azóta
megtízszereződött ez a szám? - vagy akár megszázszorozódott? - A
lényeg az, hogy a megjövendölt munkanélküliség eddig egyáltalán nem
következett be. Ami önmagában örvendetes lenne, ha ezt a körülményt
önmagában lehetne értékelni. De természetesen nem lehet.
    
    A munkanélküliség felléptének elmaradása egyik jellegzetes
bizonyítéka annak, hogy a megígért piaci fordulat is várat magára.
    
    Vagyis bizonyítéka annak, hogy a költségvetés kettős beavatkozása:
az egyik oldalon a vállalati jövedelmek aránytalan mértékű
elszipkázása, a másikon a veszteségek megtérítése - változatlanul
működik, változatlanul fenntartja a vállalatoknak az
államhatalomtól való függőségét, illetve meggátolja, hogy a piac
szabályozza tevékenységüket - beleértve többek között a
munkaerőpiac szabályozását is.
    
    Szerintem súlyos hiba illúziókat táplálni a felől, hogy egy piaci
fordulat bekövetkezte esetén viszonylag nagyobb méretű
munkanélküliség elkerülhető. Elég arra gondolni, hogy a
költségvetési, illetve állami függéstől felszabadult vállalatok
első gondja, hogy fennmaradásukat biztosítsák. Tehát először a
veszteséges tevékenységektől kívánnak megszabadulni, ami tömeges
elbocsátásokat eredményez. Ez sürgősebb - és főleg: könnyebb! -
feladat, mint termékszerkezetük átalakítása, jövedelmező
tevékenységek életre hívása.
    
    Ha ez be is következik, csak időeltolódással következhet be, tehát
csak később lehet arra számítani, hogy a tömeges leépítésekből
származó munkanélküliség mérséklődik. De hasonló illúzió az is - és
az államhatalom képviselői táplálják ezt az illúziót -, hogy a
piaci fordulat csupán egyszeri áldozatot igényel a
foglalkoztatásban - tehát a munkanélküliség csak addig tart, amíg
felszámolják az összes veszteséges tevékenységet, amíg minden
vállalat létrehozza azt a termékszerkezetet, amely jövedelmező
működését biztosítja.
    
    Hála Istennek nem ilyen egyszerű a dolog, mert ha ilyen egyszerű
lenne, ez kizárná a további fejlődés lehetőségét. A vállalatoknak a
piacon nem egyszeri, hanem állandó, folyamatos próbára kell
berendezkedniük. Az új, és kezdetben jövedelmező termékszerkezetet
szüntelen verseny teszi próbára - mind a hazai, mind a külföldi
termelők versenyén. A legsikeresebb termék is rövid időn belül
kiszorulhat a piacról. Egész ágazatok válhatnak versenyképtelenné,
- ezt eredményezheti új ágazatok előretörése, vagy a nemzetközi
kereslet tartós lehanyatlása. Tehát állandó alkalmazkodási
folyamatról van szó, amelynek soha sincs vége, illetve éppen akkor
van nagy baj, ha ez az állandó alkalmazkodási kényszer megszűnik.
    
    A munkaerőpiacon ez azt jelenti, hogy állandó jelleggel, és
tömegesen szűnnek meg és jönnek létre munkahelyek. Éppen a piac
dinamizmusából következik, hogy soha nincs teljes egyensúly
kereslet és kínálat között, és ez azzal jár, hogy bizonyos számú
munkanélküli mindig van. Még akkor is, ha országos viszonylatban
történetesen több munkahely keletkezik, mint amennyi megszűnik.
    
    Vagyis: bizonyos méretű munkanélküliség - vagy talán helyesebb nem
teljes foglalkoztatásnak nevezni - normális velejárója a jól működő
piacgazdaságnak. És ebben nincs semmi tragikus -, feltéve, hogy
működnek és hatnak azok a tényezők, amelyek a foglalkoztatás magas
szintjét biztosítják, és a munkanélküliek számára kielégítően
áthidalnak egy átmeneti időszakot.
    
    Ezekkel a tényezőkkel szeretnék foglalkozni a jövő héten. +++
    


1989. május 3., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
III/III jelentés FKgP május 27-i Nagyválasztmányról egy oldal


MTV2 nézői telefon:

"- 331-740, Huszár Tamás: Nézem ezt a sörözővel kapcsolatos riportot és nem győzök csodálkozni. Valamelyik nap voltam ebbe a csehóba és ott egy árva darab abroszt nem láttam, most nagyon ki vannak glancolva. Ez egyszerűen hihetetlen ez az intézményesített porhintés, ami megy, egyrészt a sörárpa, másrészt az Önök adásába. Kb. most telefonálok hatodszor, soha egyetlenegy észrevételemre nem válaszoltak. Bár legutóbb a május 1-i alternativ közvetítést kifogásoltam, úgy áttételesen valamit szóltak. A dolog lényege, hogy mondjuk a magunkét, a kutya ugat, a karaván és a Magyar Televízió halad. További lelkiismeretes munkát kívánok."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD