|
|
 |
|
 |
Szeles, Mancini, Chang - a hétvége tinédzserhősei (1. rész)
|
1989. május 2. kedd (Tanjug, Reuter, UPI, AP) - A múlt hét nagy
teniszversenyein - Houstonban, Monte-Carlóban és Atlantában - az új
hullám legjelesebb képviselői arattak világraszóló sikereket.
Mindhárom tornát tinédzser nyerte, sőt, Atlantában a döntő mindkét
résztvevője huszon inneni teniszező volt. Ma még meglehetősen
idegenül csengenek ezek a nevek, biztos azonban, hogy néhány hónapon
belül mindenki számára ismerősek lesznek.
A legváratlanabb kétségkívül az újvidéki születésű, de a
floridai Bradentonban élő, a világhírű edző, Nick Bollettieri
iskoláját látogató Szeles Mónika sikere volt. A 162 centis, 45 kiló
súlyú kislány még csak december 2-án lesz 15 éves, így aztán kereken
húsz évvel volt fiatalabb döntőbeli ellenfelénél, az amerikai Chris
Evertnél. A jelenlévő szakértők egyetértettek abban, hogy ezen a
napon új teniszcsillag született, aki még hosszú évekig fog ragyogni
a sportág egén.
Mónika még tízéves sem volt, amikor már korosztályos
világbajnoki címet szerzett, s ezt 12 évesen megismételte a 14
évesek kategóriájában. Nem sokkal ezután diadalmaskodott a fiatalok
legnagyobb viadalán, a floridai Orange Bowl-on is.
Mónika még igazi gyerek, amire utal: minden versenyre magával
viszi a kedvenc babáját. Csak tavaly lépett be a profik táborába, s
első versenyén, 1988 márciusában éppen Chris Everttől kapott ki 6:1,
6:2-re. Legkevésbé ő maga gondolta volna, hogy egy évvel később már
a nagynevű ellenfél gratulációját fogadja...
Szeles Mónika eddig még nem szerepelt a jugoszláv válogatottban,
éppen zsenge korára való tekintettel. Mima Jausovec szövetségi edző,
a közelmúlt neves játékosa azonban idén már harcba kívánja vetni az
ifjú sztárt Ausztráliában, a Federation Kupa küzdelmeiben.
A 19 éves argentin Alberto Mancini káprázatos formában játszotta
végig a 600 ezer dollárral díjazott monte-carlói tornát, az egyik
legnagyobb európai salakpályás viadalt. Az elődöntőben 6:0, 6:3-ra
szinte lemosta a pályáról az első helyen kiemelt svéd Mats
Wilandert, majd a döntőben négyórás, maratoni küzdelemben 7:5, 2:6,
7:6, 7:5 arányban győzött a másodiknak rangsorolt nyugatnémet Boris
Becker ellen. Az újságírók azonnal rá is ragasztották a ,,Bum-Bum,,
becenevet, amellyel pedig korábban éppen Beckert illették. Mancini
ütéseinek ereje állítólag még a kétszeres wimbledoni bajnokét is
felülmúlják.
- Senkivel sem találkoztam még, aki tenyeres és fonák oldalról
egyaránt ilyen keményen ütné meg a labdát - dicsérte legyőzőjét
Becker. (folyt.köv.)
1989. május 2., kedd 14:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jóestét kivánok. Vidám rovatuk számára egy kis apróság. Hallgatva a Kossuth Rádió tegnap esti, tehát május elsejei adásában elhangzott Grósz interjút, melyben a legfőbb párttitkár kijelentette, hogy várható a következő választások során, hogy az MSZMP megvékonyodik és megkarcsúsodik. Ezzel gyakorlatilag oda kanyarodott vissza nagyívben, ahol 56 októberében Kádár is leledzett míg a november 4-i szovjet támadás előtt, amikor még legfeljebb álmában jelent meg az egyeduralkodó párt és a pártállam, mert a valóságban, igy a rádió hullámhosszán Kádár a megcsappant létszámú és szerepű pártról adott beismerő nyilatkozatot. Grósz tehát megvékonyodásról, karcsúsodásról beszélt. Eszembe jut erről Herczeg Ferenc lapjának az Új Időknek egyik száma a 30-as évekből. A lap humorrovatában az elemi iskola tanára kérdezi az egyszeri sváb gyereket, mit is tud az egyes állatokról. A tanár a macskáról kérdezi: mit tudsz róla fiam? A gyerek válaszol: a macska egy olyan állat, melynek van egy feje és egy farka. A farka meg csak egyre fekonyodik, fekonyodik, és a fégén megszűnik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|