|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Lemondtak az Erdélyi Szövetség alelnökei
"Elítélendőnek tartjuk, hogy egyesek a Szövetséget
egyéni politikai ambícióik érvényesítésére használják fel. Számunkra
erkölcsileg is visszatetsző megnyilatkozásokra került sor, melyek az
Erdély ügyét felvállaló, közismet személyiségeket igyekeztek
kompromittálni, ugynakkor a Szövetség szervezését, munkáját is
akadályozták."
BBC, Késő esti panoráma:
Május elsejei körkép
"Prágából Misha Glenny arról küldött jelentést, hogy a gondosan
megtervezett május elsejei felvonulást a kommunista párt
keményvonalas politikája ellen tüntető csoportok zavarták meg. Több
tucat embert - közöttük magát Misha Glennyt is - őrizetbe vették.
Fogvatartása után küldte a következő jelentést:
Mar kora reggel óta nagy számban cirkáltak a rendőrök a Vencel
téren, ahol a hivatalos ünnepséget megtartották. A rendfenntartó
közegek jelenléte megerősítette a híreszteléseket, hogy független
csoportok kormányellenes tüntetéseket terveznek.
A hivatalos esemény megkezdése után körülbelül egy órával Milos
Jakes kommunista pártvezető beszéde után a tömegben kis csoportok
elkezdték ütemesen kiabálni, hogy "szabadság, szabadság" és
transzparenseket bontottak ki, amelyek a politikai foglyok szabadon
bocsátását követelték.
A rendőrség gyorsan megkezdte a tüntetők őrizetbe vételét és engem
is elvonszoltak hamarosan egy kis mellékutcába. Itt az
államvédelmisek ököllel az arcomba vágtak, és a földre dobták
magnetofonomat. Öt óra hosszat tartó fogva tartásom alatt láttam,
hogy más őrizetbevetteket is bántalmaztak.
Tomás Cvarok vezető ellenzékinek agyrázkódása lett, miután arcba-
és a hátán ütlegelték. Miközben fogva tartottak, folytatódott a
tiltakozás. Egy férfit letartóztattak, amiért Mihail Gorbacsov
hivatalos plakátját vitte. A tömeg pedig azzal gúnyolta a
rendőröket, hogy: Gorbacsov figyel titeket!"
|
|
|
|
|
|
|
1989. május 1-je (6. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Nagy Sándor
|
Az tény, hogy ma is 4 millió 300 ezer embert tömörítünk sorainkban, nem eddig végzett munkánkat dícséri, hanem az emberek józan felismerését. Azt a józan felismerést, hogy minél nehezebb idők jönnek, minél kiszolgáltatottabbak a bérből és fizetésből élők, annál inkább szükségük van az összefogásra, szükségük van egy erős szakszervezetre. A magyar szakszervezeti mozgalom erre az útra rálépett; ez a szakszervezet már nem ugyanaz, mint tegnap volt és már soha nem is lesz ugyanolyan. Adósságunk azonkban bőven van, különösképpen az ifjúsággal és az alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberekkel szemben. Tovább már nem tartható, hogy a fiatalok nemzedékeinek egész sora nagyrészt a megoldhatatlan problémák közé sorolja a családalapítást, az önálló otthon teremtést, a gyermeknevelést. Határozottan fel kell lépni érdekükben; engedni és támogatni kell, hogy a szakszervezeti mozgalmon belül is megszerveződjenek, hogy hallassák hangjukat. Az ifjúságpolitika, az ifjúság helyzetének javítása ugyanis nem csupán egy szervezet, egy hivatal dolga, az egész kormányzat, mi több, az egész társadalom felelőssége A szakszervezetek összefogásra, felelős cselekvésre, józan magatartásra szólítják fel a társadalom valamennyi politikai tényezőjét. A jelen gondjainak megoldásában, a jövő formálásában közmegeggyezést kell kialakítani és ebben az eltérő nézeteket valló erőknek is közösséget, felelősséget kell vállalniuk. Csak ezen az alapon számíthatunk a gondjaink megoldásához nélkülözhetetlen nemzetközi támogatásra, amelynek biztosításában a magyar szakszervezetekre is jelentős feladatok hárulnak - hangsúlyozta, majd a közelgő választásokra utalva felhívta a figyelmet: az ország lakosságának választania kell eszmék, nézetek, személyek és szervezetek, programok és módszerek között. A szakszervezetek azokat támogatják, akik: igazat mondanak és reális elképzelésekkel rendelkeznek; megfogható eredményeket és ehhez megítélhető garanciákat kínálnak; a politikai diktatúra helyett nem a tőke, a pénz diktatúráját kívánják bezezetni; demokratikus közéletet, nyilvánosságot akarnak; a reformokat a dolgozó milliók érdekében és rájuk támaszkodva, részvételükkel kívánják megvalósítani; s akik tudják, hogy mindez nem lehetséges a szakszervezetek nélkül, a szakszervezetek ellenére. Rajtunk is múlik, hogy semmilyen hit- és pártvita, egyéni ambíció, sérelem, törekvés ne szoríthassa háttérbe a nemzeti összefogást - szögezte le végül a SZOT főtitkára. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 15:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|