Rendszerváltás és az MTI

	Nemzetközi Információs Fórum
London, 1989. április 28. (BBC, Panoráma) - Londonban folytatódik az az egyhónapos fórum, mely az információ szabad áramlásának lehetőségeit vitatja meg. A fórum a januárban lezárult bécsi biztonsági konferenciát követő utótalálkozók sorában az első. A tegnapi megbeszéléseken mind a keleti, mind a nyugati országokból érkezett újságírók javasolták, hogy szabad mozgásuk és tájékozódásuk elé sehol ne gördítsenek akadályt. Diplomáciai tudósítónk a következő jelentést küldte: - Ügy tűnik, a kelet-nyugati információ áramoltatási kooperáció légköre javulóban van. A négyhetes londoni Információs Fórum kilenc résztvevője radikális új chartát adott elő az újságírói szabadság tárgykörében. Az aláírók között szovjet, bolgár, lengyel, brit, nyugatnémet4és svéd újságírók vannak. A charta szerint a kormányoknak ne legyen joga az újságírói tevékenységbe beleavatkozni, az újságírók megkülönböztetés nélkül kapjanak vízumot és a nélkül utazhassanak, hogy bármilyen hivatalos testület delegálná őket. Ugyancsak garantálni kellene a közvélemény szabad megkérdezésének és a hírforrások titokban tartásának jogát. Fontos az is, hogy a külföldi tömegtájékoztatás az egyes célországokban alkalmazhasson helyszíni tudósítókat is. Újságírótól ne lehessen vízumot megtagadni, részletes magyarázat és indoklás nélkül. Különösen Románia, Kelet-Németország és Csehszlováki hozzáállása váltott ki visszatetszést amiatt, hogy ezen országok egyetlen újságírója sem írta alá a javaslatot. Ez is megerősíti, milyen hatalmas különbségek vannak a szovjet tábor egyes országaiból a londoni találkozóra érkezett résztvevők álláspontja között. Mindezt jól példázza az a kommentár, melyet a csehszlovák televízió sugárzott a magyar televízió Panoráma című műsorának Dubcek - interjúja kapcsán. A csehszlovák televízió azzal vádolta a műsor magyar szerkesztőit, hogy lerágott csontot vetettek oda koncként a közönség elé. A volt csehszlovák pártvezető ugyanis semmi újat nem mondott. A csehszlovák tömegtájékoztatás ettől függetlenül 1969-es kiebrudalása óta makacs következetességgel eltiltotta Dubceket a nyilvános szerepléstől. A csehszlovák kommentár szerint a Dubcek- interjú Kádár János diszkreditálását célozta. Ezzel néhány budapesti megfigyelő is egyetért, legalábbis, ami az interjú múlt héten sugárzott első részét illeti. Ezen a héten azonban Dubcek Csehszlovákia és a Szovjetunió 1968 előtti és utáni kapcsolatairól beszélt. Az interjú 1968 óta a legkomolyabb nézeteltéréshez vezetett Csehszlovákia és Magyarország között. A londoni fórumon a kisszámú román delegáció az országot ért rengeteg kritika kapcsán a félrehúzódás politikáját választotta. Elterjedt a hír, hogy haza is utaztak. Ezt azonban a román' nagykövetség szóvivője cáfolta. Iván Zoltán munkatársunk ma is részt vett azon a sajtókonferencián, melyet az amerikai küldöttség tartott és ahol Tamás Gáspár Miklósnak újfent alkalma nyílt a nemzetiségi kérdésről szólnia. Ezen felül a brit küldöttség is tájékoztatót tartott. De most kezdjük az első eseménnyel: Iván Zoltán. Tamás Gáspár Miklós, aki erdélyi származású, jelenleg Magyarországon élő értelmiségi, neves ellenzéki személyiség, az amerikai delegáció szervezése körében kapott lehetőséget sajtókonferenciára. Ezen először röviden vázolta a romániai helyzetet, illetve annak történelmi visszatekintését adta. Itt megkülönböztetést tett a sztálinista, illetve a post-sztálinista rendszerek között és Romániát egyértelműen a jelenlegi kelet- európai államok közül az egyedüli sztálinista rendszerként emelte ki, amely mobilizálja lakosságát és erre a legjobb lehetőségnek a nemzetiségi problémák felvetését tartja. A felmerült kérdésekre válaszolva Tamás Gáspár Miklós kifejtette: a lehetőség arra, hogy Románia továbbra is ezt a fajta politikát folytassa, megvan, de amit meg kell tenni a Nyugatnak és a civilizált országoknak az az, hogy ezt a nyomást, amit Romániára gyakoroltak az utóbbi időben, továbbra is fenntartsák. A BBC román osztályának munkatársa is feltette a kérdést, hogy mint 20 millió román, hasonlóképpen szenved a 2 millió magyar nemzetiségű román állampolgár és vajon ez a jövőben nem okoz-e szakadást, ha a Nyugat és a demokratikus világ nyomás alatt tartja Romániát és csak a magyarok ügyét veti fel. Tamás Gáspár Miklós elismerte azt, hogy itt a szenvedés ez együttesen osztályrésze az egész román lakosságnak, és ugyanakkor azt mondta, hogy ezt a nyomást ennek ellenére fent kell tartani, mert végül is az ember azzal érvelhetne - és ez már egy filozófiai kérdés -, hogy akkor miért nem vetjük fel a világ más szenvedő népeinek sorsát is ilyen konferenciákon. Az Observer című tekintélyes brit vasárnapi lap munkatársa megkérdezte, hogy milyen programmal állnak elő a magyar ellenzékiek a nemzeti kisebbségeket illetően. Itt kifejtette Tamás Gáspár Miklós, hogy ők azt szeretnék, ha Ottó Bauer osztrák század eleji szociáldemokrata teoretikus elveihez térnének vissza, tehát önrendelkezést kapnának a nemzeti kisebbségek és minden Magyarországon élő nemzeti kisebbség olyan jogokat kapna, mint amilyeneket a magyarok követelnek a határaikon kívül állóknak. Es most térjünk át arra, mi történt a másik helyszínen, a brit küldöttség tájékoztatóján. - Ez egy rövid informális tájékoztató volt, ahol a brit küldöttség újságíró tagjai tájékoztatták újságíró kollégáikat arról, hogy eddigi konkrét eredményként az született meg, hogy a kelet-európai delegátusokkal együtt, újságírókkal együtt, összeállítottak egy provizórikus tervezetet, amely megkönnyítené az újságírók munkáját - itt a vízumokról már hallottunk. Ugyancsak azt szeretnék, ha az akkreditálás kérdését megkönnyítenék, valamint a tudósítók és munkatársak megválasztásának a lehetőségén könnyítenének az egyes országok. Tehát például, ha a BBC valamelyik kelet-európai országban szeretne helybélieket alkalmazni, ez elé nem gördítenek akadályokat az ottani hatóságok. - Iván Zoltánnak a konferencia szünetében sikerült mikrofon elé szólítania Baló Györgyöt, az újságíró-szövetség elnökét, a Magyar Televízió főmunkatársát. - Baló Györgytől először azt kérdeztem meg, hogy milyen lehetőséget lát az együttműködésre? - A magam részéről, mert csak a magam véleményét mondom, én nem nagyon hiszek olyan lehetőségekben, mint közös európai tévéműsor, mint Európa kultúrájával foglalkozó műsor, amelyet az európai nemzetek, valamint az Egyesült Államok és Kanada televíziói állítanának elő. Ilyesmikben nem nagyon hiszek. Abban talán, hogy próbáljuk meg ezeknek a bizonyos nemzetközi hírcseréknek a keretében, amik vannak, ugye amikor az Eurovízió és Intervízió is csinálja, alaposabban, pontosabban és egymás szükségleteit jobban kielégítve tájékoztatni egymást egyfelől. Másik meg hát, ami azt gondolom, hogy egy kis kelet-európai ország részéről, vagy kis közép-európai ország részéről természetes vágy, vagy kívánalom, hogy szerencsés, vagy örvendetes lenne, ha ez a nagyon izgalmas, nagyon érdekes, nagyon változó és nagyon lüktető Magyarország, amiben mi élünk, érdekesebben, eredetibben, az igazsághoz, vagy az általunk tapasztaltakhoz közel állóbban tükröződne a tőkés médiában. - Visszatérve a szekcióülésekre: milyen konkrét problémák merültek fel ezen és a konkrét problémák között előkerült-e például a Romániából kiutasított magyar tévécsoport ügye, vagy például a Csehszlovákia által kifogásolt Dubcek-interjú? - Nevesített problémák nem kerültek elő. Volt ugyan egy-két újságíró, aki a saját példájára hivatkozva mondott el esetleg imitt-amott személyes történeteket is, de ettől eltekintve nevek nem kerültek elő. Itt azt gondolom, hogy úgy lehetne a dolgot talán legpontosabban és rövidebben megfogalmazni, hogy az ember azt mondja, hogy amennyire én látom a nyugat-európai országok újságírói és televíziósai is, itt egy nagyon körülhatárolt, nagyon pontos, nagyon világosan megfogalmazható napirenddel érkeztek, ez pedig az, hogy az újságírók ha Kelet-Európába utaznak, akkor a vízumkérelmük, az akkreditálásuk, a munkakörülményeik, az információhoz való hozzáférhetőség, illetőleg az, hogy a mozgásszabadságukban, vagy a magánemberekkel folytatott beszélgetéseikben őket ne akadályozzák. Továbbá, hogy ezeket a magánembereket senki ne fenyegesse ezek után. Vagyis hogy ne legyen kockázata annak, hogy egy nyugat- európai újságíróval valaki beszélget. Körülbelül ezekre a pontokra összpontosítanak egyikük a másik után, illetve a BBC, a Vioce of Amerika, a Szabad Európa Rádió illetékes képviselői, vagy vezetői, a rádióadások zavarásának problémáival is foglalkoznak. Ezen túl érdemi kérdések, tehát ha úgy tetszik média- elméleti, ha úgy tetszik, összeurópai kulturális kérdések nem nagyon kerülnek szóba1. Ugye itt többnyire arról van szó, hogy elmondják a nyugati kollégák, hogy mi mindent kellene csinálni egy- egy kelet-európai országban azért, hogy a nyugati sajtó képviselői ott a nyugati tájékoztatás képviseletében tudjanak dolgozni és akkor többnyire az érintettek egyrészt meg fogják a saját gyakorlatukat magyarázni és megindokolni, illetőleg elmondják a maguk részéről, a magam részéről úgy gondolom szintén nagyon jogos sérelmeit a nyugat-európai médiák gyakorlatával kapcsolatban. Ami kétségtelenül fontos és érdekes dolog is, én azt gondolom -ez- csak a magánvéleményem, egy delegátus véleménye, hogy a dolog súlya el van túlozva és én szerettem volna, vagy reméltem, hogy más kérdések is szóba kerülnek. - Milyen kérdéseket szeretett volna Ön a napirenden látni? - Hát szerencsés dolog lenne napirenden látni például, de ez viszont egy közép-európai és kelet-európai jellegű és nyilvánvalóan nem egy nyugat-európai érve, például azt, hogy miben lehetne gondolkodni annak érdekében, hogy kelet-és közép-európai országok tájékoztatásának infrastruktúrája, a technológiai lemaradás valamilyen formában vagy csökkenjen, vagy legalább ezen a szintkülönbségen próbáljuk megállítani, tehát a szintkülönbség tovább ne nőjön. Ez az egyik dolog, ami ugye a COCOM-listától kezdve nagyon sok mindent magával von. Érdekes lett volna arról beszélgetni, hogy - különösen Magyarország esetében, Lengyelország esetében, esetleg később a Szovjetunió esetében - van-e érdemi lehetőség arra, hogy nyugat-európai tőke kerüljön a kelet-, vagy közép-európai országok egyikének, másikának bizonyos tömegtájékoztatási eszközeibe. Lapokhoz, rádióállomásokhoz, esetleg televízió állomásokhoz. Érdekes lenne, ha előkerülnének olyan kérdések, mint például a transznacionális műholdas televíziózás jövője. Ugyanis azt gondolom, hogy az teljesen világos, hogy Kelet-és Nyugat-Európa, Közép-és Dél-Európa nemzeteit nemzetenként, egyenként ugyanaz a dolog fenyegeti. Amit körülbelül úgy tudnék megfogalmazni, hogy bárhol a nemzetközi piacon ma olcsóbban lehet vásárolni szórakoztató, illetve dramatikus televíziós filmeket is, mint ezeket helyben előállítani. Aminek az eredménye az lesz, hogy néhány nagy szórakoztató konszern kezébe kerül. Én azt gondolom, a kontinens egyre növekvő részének, televíziós szokásainak befolyásolása, de nem azt mondom, hogy adminisztratív eszközökkel, bármiféleképpen ezt meg kellene akadályozni, de hogy el kellene gondolkodni azon, hogy egyes nemzeti kultúrák, nemzeti televíziók mit tudnak tenni annak érdekében, hogy bizonyos kulturális színvonal megőrizhető legyen, hogy bizonyos nemzeti kulturális hagyományok, identitások ápolhatok és tarthatóak legyenek. Szóval ilyesmikről jó lett volna beszélgetni. Végeredményben ha azt mondom, hogy csak az angol nyelvű Sky Chanelt, vagy Super Chanelt nézem és ezeknek a színvonalát összehasonlítom a BBC-vel,(...) általában, akkor azt gondolom, hogy még az angol hallgató is,érti, hogy mire gondolok. +++ 1989. április 28., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »