Rendszerváltás és az MTI

	Koalíció - a japán nagy ábránd (2. rész)
Az ellenzéki pártok viszont éppen ezért igyekeznek félretenni az őket megosztó lényeges ellentéteket. Ma már azt is nagy eredménynek tartják, hogy a négy párt elnöke egy asztalhoz ült, ami 20 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. A koalícióra lépés legnagyobb akadálya jelenleg az, hogy a védelmi kérdésben, az atomerőművek ügyében és Japán külpolitikájában alapvető felfogásbeli különbségek vannak az ellenzéki pártok között. A Szocialista Párt például az önvédelmi haderő létét alkotmányellenesnek tartja és ellenzi a japán-amerikai kölcsönös védelmi szerződést is. A Demokratikus Szocialista Párt ezekben a kérdésekben pont az ellenkező álláspontra helyezkedik. A Komeito párt valahol a két előbbi között helyezkedik el. Ugyanakkor megoszlanak az érdekek a szakszervezeti mozgalom tekintetében is, ugyanis az ellenzéki pártok a szakszervezetektől anyagi támogatást kapnak, egymással rivalizálva. A Liberális Demokrata Párt szerint az ellenzékiek közötti ellentétek áthidalhatatlanok. Furcsa módon ugyanez a véleménye az ellenzékiek által kirekesztett Japán Kommunista Pártnak is. Éppen ezért egy ellenzéki koalíciós kormány létrejöttének nem sok esélyt adnak. Nem kizárt azonban, hogy az LDP a jól bevált módszert ismét megpróbálja alkalmazni, hogy maga mellé állítsa valamelyik ellenzéki pártot. Ez a taktika 1983-ban ,,bejött,,, amikor az Új Liberális Klub elnevezésű minipárt a mérleg nyelvét játszotta és az LDP-vel koalícióra lépett, majd a választások után egyszerűen beolvadt a kormánypártba. Most a Komeitóra, és/vagy a Demokratikus Szocialista Pártra kacsint ugyanígy az LDP. Az ellenzék látva ezt a manővert fordított irányú mozgalmat indított és megpróbálja kiszakítani a kormánypárt radikális fiataljait, hogy velük lépjen koalícióra. Az így megalakítandó ellenkormány zászlajára azonban túl általános célkitűzéseket írtak: tiszta politikát, kevesebb adót és több nyugdíjat ígérnek. A kormány ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ha az ellenzék kerülne hatalomra, akkor összeomlana a tőzsde és meginogna a talaj a gazdaság alatt. Ezek az érvek rendkívül súlyosak. Éppen ezért az esélyeket reálisan közelítők nem érzik megérettnek a helyzetet a hatalomátvételre, ehelyett az LDP fokozatos öntisztulására helyezik a hangsúlyt. Hogy kinek lesz igaza, az eldől a következő egy évben, de bárhogyan is alakuljon a helyzet, az érdemi változások csak több év múlva érződnének. +++ Trom András (Tokió), MTI-Panoráma 1989. április 28., péntek 09:58
Vissza » Folytatásokkal »