|
 |
 |
 |

Magyar-csehszlovák viszony
|

(Pécsi Vilmos) München, 1989. április 24. (SZER, Kelet-európai szemle) - Alexander Dubcekről, az 1968-as Prágai Tavasz vezetőjéről, a csehszlovák kommunista párt akkori főtitkáráról napjainkban különféle okokból újra sok szó esik. Az egyik ok az, hogy a napokban volt a 20. évfordulója annak, hogy Dubceknek távoznia kellett a csehszlovák párt éléről, és helyébe 1969 áprilisában az ugyancsak szlovák Gustáv Husak került. Az évforduló kapcsán aztán, már napokkal előtte bőven kijutott Dubceknek a személye és politikája elleni támadásokból. - Emlékeztetni kell, hogy az 1968 augusztus 21. katonai beavatkozás után, amelyben a Varsói Szerződés országainak a csapatai vettek részt - Románia kivételével -, Dubcek pár hónapig még a helyén maradt, csak 1969 áprilisában kellett átadnia a vezetést Husáknak. x Dubcek ezt követően rövid ideig diplomáciai szolgálatban volt, majd eltűnt a politikából - igen alacsony beosztást kapott a pozsonyi erdészeti hivatalban, és onnan ment nemrég nyugdíjba. Neve azonban kikerülhetetlenül máig is szorosan kapcsolódik az úgynevezett emberarcú szocializmushoz. Dubcek amolyan jelkép marad. Különösen szülőhazájában, ahol a nép megőrizte jó emlékezetében 20 év után is. - A hivatalos Csehszlovákia pedig - mondhatni - rossz emlékezetében, amit az is mutat, hogy az említett évforduló kapcsán a Rudé Právo, a prágai központi pártlap élesen támadta. A lap élénken cáfolta, mintha Dubcek 20 évvel ezelőtti mozgalma a szovjet peresztrojka amolyan politikai-ideológiai előfutára lett volna. A csehszlovák vezetést láthatóan nyugtalanítja a mostanában Dubcek iránt megmutatkozó nemzetközi figyelem is. - A Rude Pravo-cikket Horák, a Tribuna című párthetilap főszerkesztője írta, aki negatív erkölcsi-politikai bizonyítványt próbált kiállítani Dubcekről. Előadásában a volt pártfőtitkár gyenge karakter, akit sodortak az események, a jobboldal eszközévé vált, és igazában nem is értette, hogy mi történt körülötte 1968- ban, sem augusztus 21-e előtt, sem utána. A pártpropagandista szerint Dubqek megalomániás volt, megszédült a saját képzelt jelentőségétől. A hallgató természetesen tudja, hogy Karel Horák pártpropagandista a hivatalos prágai vonalat szajkózza, és hogy az ország lakosainak nagy többsége egészen másként ítéli meg Dubceket és a Prágai Tavaszt. Dubcek őszintén hitt abban, hogy a Prágai Tavasz politikája csakugyan elvezet az- emberarcú szocializmushoz, hogy a politikája helyes, és nem értette meg, miért volt szükség a szovjet tömb haderőinek a beavatkozására 1968 augusztusban. - Jó szándéka ellenére kétségtelen: Dubcek - azzal, hogy menteni a menthetőt, gyakorlati megfontolásokból egészen 1969 áprilisáig a helyén maradt -, azoknak a kezére játszott, akik hamarosan teljesen felszámolták a Dubcek-féle reformpolitika minden vívmányát. Ebből a szempontból talán indokolt a kritika, és valószínűleg azoknak van igazuk, akik azt mondták: 1968 augusztusa, az invázió után nem kellett volna többé semmilyen közszereplést vállalnia. - Dubcek 1968 augusztus utáni szerepe azonban csak keveset von le a volt pártfőtitkár iránt tanúsított megbecsülésből. Annál is inkább, hiszen a napokban 20 éve hatalomra segített Husák úgynevezett normalizálása, garantálta ugyan a sztálinista modell csehszlovákiai helyreállítását, egyúttal azonban sokéves szenvedést, megpróbáltatásokat hozott a cseh és szlovák nép számára. Ilyenformán érthető, hogy a néptömegek körében fennmaradt Dubcek és a Prágai Tavasz pozitív emléke. - Van, aki úgy véli, hogy a Dubcek-érát - bár 20 éve volt, és rövid volt - mégis korai lenne eltemetni. Jellemző, hogy az 1988-as és az idei prágai felvonulások, tüntetések során Gorbacsovot és Dubceket együtt éltette a több ezres tömeg. Másrészt az is igaz: nincsen jele annak, mintha a csehszlovákiai fejlemények a lengyeléhez vagy magyaréhoz hasonló reformirányba fordulnának. Csehszlovákiában továbbra is megvannak az ellentétek a párton belül, az állam és az egyház közt, a nép és az állam közt. Ezeket az ellentéteket viszont talán enyhíti, elviselhetővé teszi, hogy ismét Csehszlovákiában a legmagasabb az életszínvonal egész Kelet- Európában. Másrészt az is igaz, hogy ez az életszínvonal csökkenőben van. -Április 17-én Alexander Dubcekkel készített interjút közvetített a Magyar Televízió -, pontosabban egy háromórás interjú kiemelkedő részeit. Ennek - a jelek szerint - láthatóan nem örültek hivatalos prágai körökben. A magyar-csehszlovák viszony azonban korábban sem volt teljesen felhőtlen. Valamikor januárban mutatkoztak a politikai légkor lehűlésének első jelei. Az alapvető okot a hallgató nyilván sejti. Arról van szó, hogy a csehszlovák párt- és állami vezető körökben nem nagyon tetszik a magyar reformfejlődés - Idén, február közepén Grósz Károly pártfőtitkár járt Csehszlovákiában egynapos villámlátogatáson. Ebből az alkalomból a Rude Právo leszögezte: üdvözlik Grósz látogatását, de Prágának eszébe sem jut, hogy átértékelje álláspontját 1968-ról csak azért, mert - többek között - Magyarországon is reformokkal kísérleteznek. A hivatalos kommünikében pedig az állt, hogy a két fél őszintén foglalkozott a két ország problémáival - ami pártnyelvről közérthető szövegre áttéve azt jelenti, hogy ellentétek voltak a tárgyalópartnerek között. - Teljesen függetlenül a kérdés érdemi-szakmai részétől: a bős- nagymarosi vízlépcső építése kérdésének még csak az említése is szinte provokációnak tűnik prágai hivatalos szemmel nézve. Hogyha azt leállítanák, bizonyára alaposan megromlana a csehszlovák-magyar viszony. Az elmondottak ellenére csehszlovák részről meglepő tárgyilagossággal foglalkoztak a tájékoztató szervek a magyarországi politikai és gazdasági reformokkal. Inkább csak közvetett, szórványos kritikát lehetett észlelni, egészen április elejéig. - Április 11-én azonban a Rude Právo külföldi adósságokkal foglalkozó vezércikkében úgy találta, hogy a külföldi kölcsönök révén nem lehet megszilárdítani a gazdasági helyzetet. A külföldi tőkének való kiszolgáltatottság azonban alapvető politikai engedményekhez, a szocializmustól való fokozatos eltávolodáshoz vezethet. A Rude Pravo nyilván Magyar- és Lengyelországra célzott ezekkel az éles és negatív utalásokkal. - Még ennél is szókimondóbb volt a Mladá Fronta című ifjúsági lapban április 15-én a történész, Václav Cave(?) tollából megjelent cikk, amely a csehszlovák párt 1969 áprilisi KB-ülését méltatta. Mint ismeretes, ezen váltották le Dubceket, és választották Husákot a helyébe. Cave arról elmélkedik, hogy a mai fiatalság el sem tudja képzelni, milyen volt a légkör Csehszlovákiában 20 évvel ezelőtt. Aztán - nyilván összehasonlítás és példa céljából - a történész azt ajánlja, hogy honfitársai vessenek egy pillantást arra, milyen nehéz helyzetben vannak a szomszéd országok. Ő ugyan nem akar összehasonlítani - írja -, de a helyzet, - tudniillik a szomszéd országokban - nem nagyon különbözik a 20 év előtti csehszlovákiai állapotoktól. Cave szerint egy kis lépés is elég, hogy kicsússzon a helyzet a kézből, és olyan irányt vegyen, mint a cseheknél 1968-ban. - Dubcekhez kapcsolódtak Jakes csehszlovák pártfőtitkár kijelentései is, amelyeket Moszkvából történt hazautazása előtt, illetve a pesti Dubcek-interjú után tett. Kijelentette, hogy nem tervezik Dubcek rehabilitálását és a politikába való visszatérését, mert egy ilyen - amúgy is félreérthető - lépéssel destabilizálnák a csehszlovákiai helyzetet. A Rude Právo április 18-i számában - közvetett módon - újra bírálta a magyar, lengyel, sőt a szovjet reformereket is. A lap szerint Dubcek azoknak a jelképe, akik nem akarják a szocializmus megerősödését. Önmagát csapja be az, aki arról próbál meg bennünket meggyőzni: az átalakulás nem lehetséges Dubcek rehabilitálása és a politikai életbe való visszatérése nélkül - írja Jaroslav Kozel a csehszlovák központi pártlapban. Korábban magyar é lengyel részről történtek utalások arra, hogy túlságosan lassúnak tűnik a csehszlovákiai belső fejlődés. A Rude Právo Jakes főtitkárt idézi, aki szerint Gorbacsov Moszkvában közölte vele: teljes mértékben támogatja a csehszlovákiai reformok ütemét, amelyet minden ország sajátos körülményeinek kell meghatározniuk. +++
1989. április 24., hétfő
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Merók (?) Antal vagyok, Magyarországról, Békéscsabáról. Április 15-én mi már telefonáltunk önöknek a 21-02-748-as telefonszámon, akkor felvette egy kollégá¬juk, mert munka ügyben kértünk volna információkat. Ez a munkatársuk azt ígérte, hogy a nemzetközi összekötőnél utánanéz a dolognak, hogy esetleg milyen módon tudnának bennünket foglalkoztatni kint, az NSZK-ban, vagy pedig annak a módnak is utánanézett volna, hogy egy újsághirdetést hogyan tudnánk feladni az NSZK-ban, mi lenne ennek a hivatalos formája, módja, hogy két magyar vendégmunkás munkáltatót keres Nyugat-Németországban, minimum ötéves időtartamra. Szombaton felhívtuk Önöket, hogy ezirányban visszakérdezzünk, mert megállapodtunk ebben az időpontban, hogy akkor Önök tudnak bennünket informálni, de ez a munkatársuk nem volt benn, és ezért nem sikerült utánajárni. Kaptunk egy telefonszámot, a 3055-öst, ezt ma hívtuk fel, de sajnos, ott nem tud senki sem magyarul, így sikertelen volt a próbálkozásunk. Az lenne a javaslatom, hogy szerdán, a megadott időpontban, tehát 4 és 6 óra között, de mi 4 órakor felhívjuk önöket a 21-02-746-os telefonszámon és ismételten megpróbálunk információkat szerezni. Segítségüket előre is köszönjük, viszonthallásra."
|
|
 |
 |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
 |
|