Rendszerváltás és az MTI

	Nyugdíjazták Miklós Imrét
(Zoltán Károly) München, 1989. május 2. (SZER, Magyar híradó) - A hírhez, hogy nyugdíjazták Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjét, Zoltán Károly fűz néhány megjegyzést: - A hír nem meglepő. Miklós Imre nemcsak kora miatt vált időszerűtlenné az Állami Egyházügyi Hivatal élén, már régen nem illett a reformok útján haladó egyházpolitikai helyzetbe. Bár a jelek szerint az utolsó percig igyekezett átmenteni hivatalát a tervszerű visszavonulás stratégiájával. A manőver - ezek szerint - nem sikerült. Menetközben ugyanis kiderült, hogy időről-időre lemaradt a felgyorsult események, az egyházak fokozatosan növekvő önállósága és szabadságigénye mögött. A Népszabadság karácsonyi számában adott nyilatkozatában még azt igyekezett bizonyítani, hogy ami az egyházpolitikában történik, az az ő politikájának egyenes folytatása - miközben a párbeszéd jelszavának hangoztatása mellett továbbra is a sztálini forgatókönyvet tartotta kezében. Közvetett módszerekkel tovább igyekezett irányítani az egyházi lapokat is - évek óta beszervezett bizalmi emberein keresztül. Hogy hivatalához az utolsó percig ragaszkodott: bizonyítja egy hónappal ezelőtti nyilatkozása a budapesti rádió 168 óra című műsorában. Ekkor még úgy vélte, hogy hivatalának átszervezése nincsen eldöntve, ahogy azt az Új Ember - a műsort ismertetve - szükségesnek tartotta közölni. Eszerint Miklós Imre kifejtette, hogy ezen túl nem egyszerűen felügyelünk, ellenőrzünk, szabályozunk, rendőrködünk - ahogy egyesek fogalmazzák -, hanem koordinálunk. A felsorolt módszereket azonban - ahogy most utólag bevallotta - évtizekeden át következetesen alkalmazta - a párbeszéd látszatát keltve. Közben sikerült a hívők jelentős részét megfélemlíteni, vallásuktól elidegeníteni, az egyházakat gúzsba kötni, mégpedig olyan mértékben, hogy autonómiájuk és önálló cselekvőképességük helyreállítása alapvető személyi-, szervezeti- és anyagi nehézségekbe ütközik. Ez a Miklós Imre irányította kis lépések politikájának valóságos eredménye, ezt folytatta az utolsó időkig. Most, hogy a párt és a kormány kénytelen segítségül hívni az egyházakat a kialakult csődtömegen belül az erkölcsi értékek és a társadalmi bizalom helyreállításához, a reformpolitika nagyobb lépéseket diktál az egyházpolitikában is. A felgyorsuló események lekörözték Miklós Imrét és hivatalát, de nehéz helyzetbe hozták azokat is, akik mindvégig hallgattak - úgynevezett - koordináló szavára. Az állam és az egyházak kapcsolatát érintő ügyek egyeztetésére szükség van minden jogállamban, hazai viszonylatban azonban kérdés, hogy Miklós Imre távozása után mi lesz az ÁEH sorsa, és ki lesz az utódja? Vajon hivatala minisztériumi ügyosztállyá alakul - ahogy arról már szó esett - és kikre hárul annak vezetése, az (...)előd után? Igazi változásra az egyházpolitikában akkor lehet számítani, ha az eddigi, szakosított belügyminiszteri kirendeltségtől olyan igazgatási hivatal veszi át a feladatot, amely nem alkalmaz rendőri és bürokratikus módszereket. Célja nem lehet más, mint az állam és egyházak közös ügyeinek becsületes szabályozása - a kilátásba helyezett vallásügyi törvényben biztosított egyházi önkormányzat feltétlen tiszteletben tartásával. +++ 1989. május 2., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »