Rendszerváltás és az MTI

	Erjedés Ukrajnában
München, 1989. február 23. (SZER, Kelet-európai szemle) - Az Ukrajnát járó Gorbacsov ellátogatott Lvovba, az egykori Lembergbe is, abba a városba, amelyet a II. világháború végén annektált a Lengyelországot szétdaraboló Szovjetunió. Nyugat-Ukrajnának ezen a vidékén még az 50-es évek elejéig tartották magukat az erdőkben az antikommunista ukrán szabadságharcosok, így Lvov mindmáig az ukrán függetlenségi törekvések egyik fellegvára maradt. A nyíltság jegyében Gorbacsov - úgymond - spontán utcai beszélgetéseket folytatott járókelőkkel, az egyetlen szépséghiba csupán az volt, hogy beszélgető partnereit jó előre gondosan megválogatták. Az ami a Vremja című esti tévéhíradó nézőinek úgy tűnt, mintha Gorbacsov fél órán keresztül kiselőadásokat rögtönzött volna a gyakorta felrobbanó szovjet tévékészülékek minőségéről, a glasznoszty és a peresztrojka szükségességéről, valójában gondosan koreografált színjáték volt. Még mielőtt Gorbacsov megérkezett volna a háromnegyed milliós Lvovba, a rendőrség letartóztatta az ukrán ellenzék 7 vezető tagját, köztük Bogdán Horint, a helyi Helsinki Szövetség elnökét, Irina Karinyec költőnőt, és 3 újságírót. 6 órával később engedték szabadon őket, amikor Gorbacsov már elhagyta az ukrajnai várost. Iván Hell, az egyik letartóztatott katolikus ellenzéki szerint az - úgymond - rögtönzött utcai beszélgetésekre a lvovi pártfunkcionáriusok előre kiválasztották a megbízható munkáskádereket és gondosan kioktatták őket, hogy milyen kérdéseket tegyenek fel Gorbacsovnak. Az elhangzott kérdések közé tartozott például, hogy mi van a lakáshiánnyal? Az igazán égető problémákról, például Ukrajna eloroszosításáról azonban egy szót sem szólhattak. A lvovi Operaház közelében az előre nem megrendelt járókelők ezrei gyülekeztek, Gorbacsovhoz azonban nem tudtak odaférkőzni, mert rendőrkordon zárta le a teret. Egy idő után azonban már ez sem tudta feltartóztatni a tömeget. A rendőrkordont áttörték, de mire odaértek volna Gorbacsovhoz, a pártfőtitkár már beült autójába és elhajtatott. A szovjet televízió adásában mindebből semmi sem volt látható. Hogy azonban valami mégsem egészen stimmelt, arra csak a képen nem látható háttérzörejekből lehetett következtetni. A Vremja nézőinek úgy tűnt, mintha a rendőrségi megafonon keresztül pattogtak volna vezényszavak -, feltehetőleg a tömeget megfékezendő. Kijevben nem került sor elővigyázatossági letartóztatásokra a Gorbacsov-látogatás alatt, és a kijeviek és a pártfőtitkár közti kérdés-felelet játék is közvetlenebbnek tűnt. A szovjet televízió megint csak a Vremja félórás adásából csak az maradt ki, hogy kijevi ellenzékiek a város szívében tüntettek -, követelvén az ukrajnai pártfőtitkár: Scserbickij leváltását. * A Kijevi Októberi Forradalom Terén vasárnap mintegy kétezren tüntettek. A megmozdulás egész délután tartott. A második tüntetésre hétfőn este került sor, a tömeg ekkor már ötezerre duzzadt. Annak ellenére, hogy a tüntetők transzparenseken is követelték Scserbickij menesztését, moszkvai ellenzéki körökből származó értesülések szerint sem a rendőrség, sem a KGB nem avatkozott be. Szemtanúk szerint - miközben Gorbacsov a kijevi utcákat járta, a tüntetők szavalókórusa azt harsogta: vesszen Scserbickijl A Vremja című tévéhíradóból mindez hiányzott ugyan, a kijeviekkel beszélgető, mosolygó Gorbacsov több kitétele azonban ettől függetlenül figyelmet érdemel. Amikor a tömegből többen odakiáltották Gorbacsovnak, hogy az emberek félnek, az ukrajnai kiskirályokra, de főleg a mellette álló, kényszeredetten mosolygó Scserbickijre tett félreérthetetlen célzásra Gorbacsov azt válaszolta, hogy az átalakítás csakis akkor valósulhat meg, ha az emberek megszűnnek félni, s maguk is szembeszállnak a basáskodókkal. A Kreml csak a néppel karöltve lehet sikeres. Ne hagyjátok abba a nyomást, - mondotta Gorbacsov -, mi felülről nyomjuk őket, ti pedig alulról. Ez az egyetlen módja, hogy sikerre vigyük a peresztrojkát. Nem tetszik nektek a gyárigazgató - hát akkor üljetek össze már ma, és intézzétek el - ez a ti dolgotok! Megfigyelők szerint nem lehetett véletlen, hogy valaki azt kiáltotta a tömegből: sok a szöveg, de szappan az nincs. Az sem lehetett véletlen, hogy egy másik kijevi azt panaszolhatta fel Gorbacsovnak: az ukrán pártvezetők - beleértve Scserbickijt is - meghamisították a népi küldöttek kongresszusára tartott jelöléseket. Gorbacsov - aki mellett ott állt a járdán Scserbickij - erre azt felelte: azt hiszem, ilyesmi valóban megesik, és ha megesik: helytelen. Gorbacsov azt is beismerte Kijevben, hogy számos nyugdíjas nyomorog, de mindehhez hozzáfűzte, hogy - úgymond - gyors megoldások nincsenek. Ellenzéki körök szerint Gorbacsov különösen Ukrajnában vágja nehéz fába a fejszéjét. A balti köztársaságok, Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia után most az 51 milliós Moszkva szempontjából összehasonlíthatatlanul veszélyesebb Ukrajnában is felébred a nemzeti öntudat. Az ukrán sérelmek sora szinte végtelen és potenciálisan olyan robbanékony, mint a csernobili atomerőmű, amelyről egyébként csak most derült ki, hogy Belorusszia területének egyötödét sugárfertőzte, az ukrajnai Sitomir körzetben pedig a rákos megbetegedések megkétszereződéséhez vezetett. Majdnem 3 évvel az atomkatasztrófa után most újra megnőtt a radioaktív cézium aránya. Az ukrajnai kolhozokban torz állatok, fej nélküli borjak és békafejű disznók születnek. Kézenfekvő, hogy különösen Ukrajnában tör előre a környezetvédő mozgalom, amely igen gyakran összefonódik a politikai ellenzékkel. Szárnyait bontogatja az ukrán népfront és a Tarasz Sevcsenko ukrán nyelvi társaság. Tavaly nyáron Kijevben és Lvovban történtek az első kísérletek egy balti típusú népfront megalakítására. Dacolva a pártberkekből felharsanó figyelmeztetésekkel, az Ukrán írószövetség úgynevezett Kezdeményezés Csoportja novemberben kidolgozta, januárban pedig nyilvánosságra hozta a peresztrojkát támogató ukrán népi mozgalom, vagyis népfront programtervezetét. Az ukrán népfront programja ugyanolyan messze megy el, mint az észt és lett népfronté. A többi között követeli az úgynevezett központtól, vagyis Moszkvától való önállóságot, az ukránok nemzeti szuverenitását, az ukrán ásványi kincsek és termelőeszközök ellenőrzési és tulajdonjogának a visszaadását, az ukrán nyelvnek hivatalos nyelvvé való nyilvánítását, az oroszok Ukrajnába való beáramlásának a leállítását, az Ukrajnában élő nem ukrán kisebbségek kulturális jogainak a tiszteletben tartását. Különösen felbőszítette a pártot - mindenekelőtt az Ukrán Központi Bizottság ideológiai osztályát vezető Krakcsukot - hogy a népfront- programot kidolgozó Kezdeményezés Csoportot épp egy párttag: Iván Dracs költő vezeti. A hivatalos orgánumokban azt vetették a programtervezetet kidolgozó írók szemére, hogy - úgymond - nem okultak az észt népfront hibáiból, politikai ellenzéki pártot akarnak alapítani, antihumanista, antiszocialista elveket képviselnek. Sőt: a fennálló rendszert akarják szétzúzni. Éppen ezért minden, a népfront mozgalomban résztvevő párttagot megfenyegettek, kizárják őket a pártból. Február 11-én és 12-én a Tarasz Sevcsenko Ukrán Nyelvi Társaság alapító konferenciáján Kijevben a lehető leglelkesebb fogadtatásra talált a népfront programtervezete. Az 500 delegátus és 200 Ukrajna egyéb pontjairól érkezett megfigyelők, valamint 2000 a termen kívül rekedt, felszólalásokat hangszórón keresztül követő hallgató jelenlétében szabályszerű politikai tüntetés kezdődött az ukrán pártvezetés, és személy szerint Scserbickij ellen. Valahányszor felhangzott Scserbickij neve, ellenséges moraj, füttykoncert zúgott fel, egy ponton a küldöttek egy emberként mind felugrottak, és azt kiáltották: nyugdíjba! - mármint az ukrán pártvezérrel. Valahányszor viszont a népfront került szóba, a jelenlévők vastapssal, népfrontnépfront szavalókórussal éljeneztek. A Tarasz Sevcsenkóról ÖL nagy ukrán nemzeti költőről elnevezett szervezet az Ukrán Nyelvi Társaság nevet kapta, mert a hivatalos lapok közül némelyek anyanyelvi társaságnak nevezték, ami félreérthető. Elnökéül Ditro Pavlicskót, az ukrán nyelv egyik neves védőjét választották meg. Mint mondotta: a társaság célja a nemzeti igazságosság, ami nem lehet egyetlen nemzet, egyetlen nyelv előjoga. Élesen bírálták a felszólalók az ukrán nyelv, az ukrán kultúra ellen elkövetett sztálini és brezsnyevi bűnöket, és visszautasították az oroszok által bevezetett kétnyelvűséget - hangsúlyozván, hogy Ukrajnában csak egy lehet a hivatalos nyelv: az ukrán. Támogatták ezt a gondolatot az Ukrajnában élő magyar, zsidó, és az 1905-ös háborút követően Ukrajnába került koreai kisebbség tagjai is. +++ 1989. február 23., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »