Rendszerváltás és az MTI

	Hol tart a glasznoszty?
(Román István) München, 1989. január 12. (SZER, Világhíradó) - Hol tart a glasznoszty Kelet-Európában? Példánkat a magyar sajtóból vesszük, amely épp nagyobb nyíltságával tűnik fel. De még a magyar újságok is késésben vannak. Hogyan, és főképp: miért? Naponta olvasom a kelet-európai sajtóban: Volt egyszer egy tömeggyilkos, aki tízmilliókat küldött halálba. Voltak segítőtársai. Egyikük - a legfőbb például - csak úgy szórakozásképpen időnként gimnáziumok előtt ólálkodott, pribékjeivel elhurcoltatta a kiválasztott lányt, és megerőszakolta. A hozzátartozók mukkanni sem merhettek. Voltak vezérek, akik a kiszemelt áldozatokra órákkal előbb nyájasan mosolyogtak, noha már kiadták a parancsot kínvallatására. Gyilkosságok, aljas tettek, minden beteges képzeletet meghaladó véres kéjek - de mindig csak múlt időben. A Népszabadság január 7-i számában ordító cím: Volt egyszer egy maffia. Mi derül ki ebből? - szó szerint idézek: Amikor elindult a lavina, és a szovjet történet legkiterjedtebb korrupciós ügyének szálait gombolyítani kezdték, a főváros legnagyobb élelmiszerüzletének vezetőjét halálra ítélték, főbe lőtték. Ismerőse, Brezsnyev lánya briliánsokkal üzletelt, és amikor ez kitudódott, Andropov főtitkár utasítására a KGB első elnökhelyettese felkereste Szuszlovot, a Politikai Bizottság tagját. Az első elnökhelyettes, aki Brezsnyev sógora volt, a beszélgetés végeztével hazament, és ciánkálit vett be. Maga Szuszlov 5 nappal később infarktusban elhunyt - eddig a Népszabadságból vett idézet. Mi a baj ezzel a leleplezéssel? Először is nagyon késői. A Die Zeit című nyugatnémet hetilap - más újságokon kívül - már az 1982. évi március 12-i számában megírta a történetnek a citált részét - vagyis kereken 7 esztendővel ezelőtti. Rádiónk pedig 1982 március 17-én, a Politikai magazin című műsorában adott hírt erről. Elismerem: a Népszabadság akkor nem közölhette volna ezt a shakespeare-i királydráma nyersanyagával felérő - miként most jellemzi - tragédia-sorozatot. Nem közölhette volna, mert Brezsnyev ekkor még élt. Kelet-európai sajtóban a hatalmon lévő szovjet vezérről és szűk környezetéről - legalábbis ez ideig - semmi rossz hír nem jelenhetett meg, és nem jelenik meg. A glasznoszty bűnkereső fényszórói csak a múltba világítanak bele. Ha sugarai még épp tetőn álló személyiségre vetülnek, bűneit, vétkeit mutatva - annak sorsa már előzőleg eldöntetett. A Népszabadság kései leleplezésének van még egy bökkenője. Nem tudhatom: szándékos ez, vagy csupán tévedés - de nem mellékes körülmény. Andropov akkor nem főtitkár volt, hanem a KGB vezetője, hivatalos nevén elnöke, és ebben a minőségében küldte el helyettesét Szuszlovhoz, a Brezsnyev-lány gyémántüzelmei miatt. A történet így teljes, így shakespeare-i. Andropov, Galina és baráti köre törvénybe ütköző cselekedeteinek üldözésével tört rá a már akkor nagybeteg Brezsnyev főtitkári tisztségének megszerzésére. Ez a valószínű lélektani feltevés, hiszen a KGB főnökeként már előbb is tudott, tudhatott e társaság többéves, viselt dolgairól, és céljához épp az izgalmakba belehalt Szuszlov posztjának megkaparintásával került közelebbi Avagy Andropov még a jelen? Ő ugyanis Gorbacsov egyik példaképe, így róla rossz a kelet-európai sajtóban nem mondható el. Rá a gyanú árnyéka sem eshet. Talán ezért a Népszabadság tévedése? A nyugati glasznoszty mindig a jelent kutatja. Arról ír: itt és ott van a maffia. Például a Watergate-ügyet az amerikai sajtó úgyszólván keresztül passzírozta - Nixon lemondásáig. A független újságok a jelen, a hatalmon lévők vétkei után vadásznak. Nem mindig van igazuk. Például az iráni fegyverszállítási ügyben Reagan elnök tisztázta magát, de személyét az amerikai újságírók nem kímélték, pedig ő az elnök. A "volt" - és a "van". Ez a különbség a Kelet és a Nyugat glasznosztyja között. És ez nem csekélység. +++ 1989. január 12., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »