|
|
 |
|
 |
A hét kérdése
|
Miként reagált a Nyugat a Szolidarítás újboli engedélyezésére?
1989. április 21. (MTI-Press) - Gyökeres változásokat hozhat
Lengyelország és a Nyugat kapcsolatában a Szolidarítás szakszervezet
újboli törvényesítése. Már régóta nem volt kétséges, hogy a
törvényen kivül helyezett független szakszervezet ismét hivatalosan
színre léphet, a szervezet hétfői birósági bejegyzése azonnal
majdnem ugyanolyan éles fordulatot hozott Lengyelország
megítélésében, mint amilyen - ellenkező előjellel - 1981.
decemberében, a szükségállapot bevezetésekor történt.
A lengyel hadsereg beavatkozásakor a nyugati államok azonnal
gazdasági blokád alá vették Lengyelországot. A már akkor is súlyos
adósságteherrel küzdő ország könnyű támadási felületet nyújtott:
csak az újabb hiteleket kellett megvonni ahhoz, hogy szinte
kilátástalan helyzetbe hozzák a betegeskedő lengyel gazdaságot.
Varsót 1981. decembere után kész tények elé állították. A
szankciók - köztük a hitelstop - felfüggesztését ahhoz a
feltételekhez kötötték, hogy a lengyel vezetés szüntesse meg a
szükségállapotot, engedje szabadon az ellenzék őrizetbe vett
vezetőit, kezdjen tárgyalásokat az egyházzal és a Szolidarítással,
valamint engedélyezze ismét a független szakszervezet tevékenységét.
A feltételek nyolc év alatt teljesültek, s néhány órával azután,
hogy a Szolidarítás visszakapta jogait, George Bush amerikai elnök
bejelentette: az Egyesült Államok gazdasági segítséget nyújt
Lengyelországnak. Bush vámkedvezményeket, hiteleket,
adósság-átütemezést igért - igaz kevesebbet annál, mint amire
Varsóban számítottak. Az amerikai kezdeményezéshez azonnal
csatlakozott Franciaország, az NSZK és Olaszország.
Az igéretek, persze, még nem jelentenek végleges
elkötelezettséget. Az biztosnak látszik, hogy az elkövetkező
hónapokban nagyon élénk lesz a diplomáciai forgalom Varsóban: a
lengyel fővárosba várják George Busht, Francesco Cossiga olasz
köztársasági elnököt és Francois Mitterrand francia államfőt.
Időközben, június 4-én sor kerül a lengyel parlamenti választásokra
is, melyek eredményeként a Lengyel Egyesült Munkáspárt - mint azt
előre eldöntötték- kisebbségbe kerül a lengyel törvényhozásban.
Igaz, a politikai elemzők arra számítanak, hogy a LEMP így is a
legerősebb párt marad, de ha az előrejelzések valóra válnak,
mindenképpen új belpolitikai felállás alakul ki Lengyelországban.
Akkor a látogatók már arra is választ adnak, hogy a támogatás és az
elismerés végül is kinek szól: a maga igazát kiharcoló
Szolidarításnak, vagy az új politikát folytató lengyel kormánynak?+++
Gózon István MTI-PRESS
1989. április 21., péntek 11:44
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Pelyhe László vagyok. A Magyar Demokrata Fórum XIII. kerületi szervezetének a tagja, egyben a Magyar Televízió Magyar Demokrata Fórum budapesti csoportjának is a tagja. Az ügy, ami miatt telefonálok, a következő: Megalakult a XIII. kerületi független kerekasztal. Ennek rész vevőinek első dolga volt szolidaritásáról és teljes támogatásáról biztosítani a Magyar Demokrata Fórum XIII. kerületi-csoportja szervezete által megfogalmazott, a múlt heti Magyar Nemzetben megjelent állásfoglalást, miszerint a rendőrség durva magatartását kritizáltuk. Ezt szerettük volna Kasza Lászlónak elmondani, hogy a XIII. kerületben, a nagy munkásosztály mítosszal rendelkező Angyalföldön, megalakult a független kerekasztal. Fontosnak tartottuk volna, ezért kerestem őt a szállóban, de már elutazott."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 21. Ezen a napon ülést tartott a párt operatív bizottsága, amelynek során előterjesztésem alapján megvitattuk az alkotmány koncepciót és a politikai pártokról szóló törvényjavaslatot. Ezzel kapcsolatban kiadott közleményt a Magyar Nemzet 1989. április 24-én teljes terjedelmében közölte
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|