Rendszerváltás és az MTI

	Parasztpártot alakít a TOT?
(Szép Zoltán) München, 1989. április 9. (SZER, Földközelben) - A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felébredt. Ennek jeléül nyújtózkodni, mocorogni kezdett. Rövid egy hónap alatt három új bizottságot is létrehozott és már új párt megalakítását fontolgatja. Miért ne? - gondolná a kívülálló érdeklődő. Éppen a TOT-nak nem volna szabad? És az így feltett kérdésre mi mást is válaszolhatna a demokrata állampolgár: - Természetesen alapítson pártot, ha egyszer ennek érzi szükségéti A kevésbé kívülállók azonban azt is tudják, hogy mivégre ez a tisztes igyekezet. A TOT, amelyik inkább bólogatott együtt a hatalommal, mintsem hogy mert volna azzal szembe is helyezkedni, most átmenteni szeretné kivénhedt, semmire sem alkalmas szervezetét a jövőbe. Kenyeret akar biztosítani restséghez szokott és szoktatott bürokratáinak. Továbbra is helyet akar szorítani szavahihetőségükre nézve igencsak megtépázott vezetőinek és bizalmat óhajt ébreszteni azokban a téeszekben, amelyek már-már a TOT támogatás visszamondásán gondolkodnak. Nem lesz könnyű. Annál kevésbé sem, mivel a körülmények gyorsabban módosulnak, mint ahogy hozzájuk a TOT igazodni próbál. Vagyis hát, akkor mosdik, fésülködik, öltözködik a lusta lány, amikor a legények már a tornácon toporognak. Hogy aztán az ilyen háztűznézőnek mi az eredménye, ha a leány mindamellett még vénecske, lassú és elnehezedett, ott bizony a felserkenésnek inkább a híre nagy. Ismerve a TOT eddigi felfogását, valamint a hatalomnak azt a gyakorlatát, hogy egyik tüzet szívesen kísérli meg kioltani a másikkal, az új Parasztpárt afféle hivatalos szabad szakszervezet mintájára kreált alakulatnak ígérkezik. Tegyük hozzá, néhány évet visszalépve a mából, örültünk volna nem is olyan régen még ennek is. Mert még egy hivatalosan életre keltett párt vagy szakszervezet is jobb, ha az túlhaladhat gazdáinak felségterületén, mint a teljességgel kilátástalan egy helyben állás. A TOT az új agrárpolitikát országos ügyként kezeli - olvashattuk a Népszavában. Ám ha ezt kinyomtatni érzi fontosnak, nem tudni, milyen ügyként kezelték eddig. Saját belső ügyükként esetleg. Egyáltalán agrárpolitika volt-e az, amit olyan makacs következetességgel annak neveztek? És van-e igazi felhatalmazásuk a nyilatkozóknak? Amiképpen a mostani magyar Országgyűlésről is nehéz jó lélekkel elhinni, hogy ő képviseli a népet és ebből adódóan alkalmas összetételű új alkotmányunk megvitatására és törvénybe iktatására, ugyanúgy nehéz elhinni a TOT-ról is az ő alapjainak tisztaságát. - Karóval jöttél, nem virággal - írja József Attila mélységesen csalódva és elkeseredve, életének egyik utolsó versében. A magyar agrárpolitika nagy gittegylete ennek most épp az ellenkezőjét cselekszi. Karóval járt-kelt, hogy állítólagos önkéntes megbízóit a párt kívánsága szerint kordában tartsa. Most azonban, amikor a karó már túlságosan ázsiainak tűnik, kicseréli virágra. Köszönti a termelőszövetkezeteket, édes gyermekeit a szocializmusnak és meggyőzi őket arról, amelynek eddig éppen az ellenkezőjét hirdette igaznak. A föld újraosztását nem támogatja, mármint a TOT. Szerinte ugyanis továbbra is szövetkezeti keretek között kell tartani a mezőgazdasági termelést. Indoklásul Eleki János titkár elmondotta, hogy a terményeknek nincs igazi ára, a földnek nincs igazi értéke. Mindezekért nincs valódi érdeklődés a földforgalom iránt sem. Mindez lehetséges. Ha valakinek, hát a TOT-nak ezt mindenkinél jobban kell tudnia. Azt a temérdek elhibázott kormányintézkedést elsőnek ők ismerték és véleményezték. Szerepük tehát döntő a magyar mezőgazdaság helyzetének romlásában. Arról azonban ilyen tartós irányítói részvétel után sem lehet ilyen sommásan nyilatkozni, hogy a földforgalom iránt nincs igazi érdeklődés. A parasztság ma aligha gondol földvisszavásárlásra. A föld a kényszerkolhozosítás előtt volt valakié. Ezek az emberek sajnos többségükben már meghaltak vagy alacsony nyugdíjukból tengődnek. Élnek viszont örököseik, akik bizonyosan képesek lennének megbarátkozni a gondolattal, nevezetesen azzal, hogy földtulajdonosok lehetnek. Az állam úgy eladósodott polgáraival szemben, hogy ezt kiegyenlíteni a szokásos módon nem lehet. A szomorú az még, hogy az eladósodást a Rákosi- és a Kádár-rezsim bűnösen rossz politikája okozta, árát viszont annak a rendszernek kell valahogyan megfizetnie, amelyik már demokratikusabban, humánusabban szemlél és irányít. Belátásból, külső és belső nyomásbóil teszi-e, ne firtassuk. A döntő ezúttal az, olyan emberek tegyék közzé végre véleményüket a parasztság jövőjéről, akik rendelkeznek a kellő ismereteken kívül valódi erkölcsi erővel és tekintéllyel is. A decemberre tervezett téeszkongresszus erre alkalmat ad, ha oda az alkalmasok fognak elmenni jó negyven esztendeje először Magyarországon.+++ 1989. április 9., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »