Rendszerváltás és az MTI

	Szocio-feudális birtokviszonyok
München, 1989. március 24. (SZER, Magyar híradó) - Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után a szovjet tankokkal hatalomra került Kádár-rezsim nem erőszakolta mindjárt a felbomlott téeszek újraalakítását, hanem a tátongó sebek begyógyítása, a lakosság élelmiszerellátásának javítása érdekében, ideig-óráig tűrte a magántermelést. 1959-ben azonban a budapesti kormány már elérkezettnek látta az időt a kényszerkolhozosításra. Alig több mint egy esztendő alatt szellemi és fizikai terrorral a parasztokat beverték a téeszekbe. Ezzel lezárult egy folyamat, amely 1848-ban a jobbágyfelszabadítással kezdődött, aztán 1945 után a földosztással folytatódott, majd a visszatérő kolhozosítási hullámok után a föld elvételével végződött. A földesúri, egyházi nagybirtokot felváltotta a szocialistának nevezett nagyüzem, amely az ország szántóterületének döntő többsége felett rendelkezik. Jelenleg a földnek mindössze hét százaléka, 1,2 millió hold van magántulajdonban. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az élelmiszerellátásban meghatározó szerepet játszó, maximum egyhektáros magántulajdon, illetve háztáji föld, töredéke csak a hajdani jobbágy teleknek. A falvak népét ismét agrárproletárrá tették, a parasztságot, a nemzeti hagyományokat leginkább őrző társadalmi réteget, a jövő szempontjából szinte jóvátehetetlen bűnt elkövetve - felszámolták. Ennek egyenes következményeként jutott csődbe a mezőgazdaság, és talpraállításához nem elég az MSZMP hangzatos agrárpolitikája sem, hanem gyökeres, valódi reform szükséges. A mezőgazdaság feltételrendszerét úgy kellene megváltoztatni, hogy a jelenlegi árszövetkezetek a tagok magántulajdonán alapuló önkéntes vállalkozásokká alakulhassanak. A mammutgazdaságok szétválhassanak alkotó elemeikre. A felszámolásra kerülő téeszek tagsága maga dönthesse el, hogy a tartozása kiegyenlítése után felosztja a közös vagyont, egyénileg gazdálkodik tovább, vagy együtt marad, és egyszerű társulásban, szövetkezetben, illetve a gazdáknak megfelelő más formában folytatja. Az új földosztás, a szocio-feudális birtokstruktúra felszámolása elkerülhetetlen. Mire lenne szükség? Szabad utat biztosítani a föld-magántulajdonnak, az alkotmányban garantálni elidegeníthetetlenségét. Legalább 50 hektárra növelni az egy személy által birtokolható földterület nagyságát. Oszthatóvá tenni a szövetkezeti vagyont, hogy abból a tagok a bevitt érték, illetve munkájuk arányában - kilépés, megszűnés esetén egy összegben - nyereségéből pedig évente részesüljenek. A faluról városba kényszerített, üldözött, csábított százezrek térhessenek vissza szülőhelyükre, kapjanak végkielégítést, újrakezdési támogatást, adókedvezményt, és alacsony kamatú gazdálkodási-beruházási hitelt. Ideje lenne már, hogy a kommunista kormányzat anyagi és erkölcsi elégtételt szolgáltasson a kuláküldözés, a kolhozosítás áldozatainak. Ez is az újrakezdés alapjául szolgálhatna. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a teljes kudarcot vallott, a hatalmat kiszolgáló TOT-ot, MEDOSZ-t megszűntessék, korrupt vezetőit szélnek eresszék. A mezőgazdasági termelők az 1948-ban a kommunisták által felszámolt, betiltott Magyar Parasztszövetség mintájára megalakíthassák független érdekvédelmi szervezetüket, amelyen belül az egyes rétegeket: egyéni gazdálkodók, kiscsoportos vállalkozók, szövetkezetek - önálló tagozatok képviselik. Ma még talán nem késő, hogy az 1848-as jobbágyfelszabadításon kivirágzó paraszti hagyományokat visszaültessék a magyar mezőgazdaságba.+++ 1989. március 24., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »