|
|
 |
|
 |
Bizalmatlanság, ellentétek - az MSZMP-n belül
|
(Kasza László)
München, 1989. április 17. (SZER, Magyar híradó) - Furcsa év
kezdődött ma Magyarországon. Ebből minden lehet - súgja fülembe az
újságíró kis ördöge. Ebből az égvilágon semmi sem lesz - hűt le a
mindent mindig elkenés negyven éves tapasztalata abból kiindulva,
hogy az elmúlt hónapok eseményei alapján nem hiszek egyik
szélsőségben sem, mert igenis fontos dolgok történnek, amelyeket
persze igyekeznek elkenni, semlegesíteni a negyven éves rutinok.
Érdemes számbavenni, mi minden történt a hét végén.
Kezdődött két hivatalos MSZMP-pártkonferenciával, amelyekről a párt
szóvivője még csütörtökön kijelentette, hogy nem ellenkonferenciák.
Ettől kezdve mindenki úgy gondolta, hogy azok. Pénteken a
Néphadsereg Művelődési Házában tanácskoztak a városi
pártbizottságok első titkárai vagy négyszázan, előadó: Grósz
Károly.
Szombaton Kecskeméten névre szóló meghívóval az MSZMP reform-
csoportjainak tagjai találkoztak szerte az országból, előadó:
Pozsgay Imre és Nyers Rezső.
Adva vannak az ellentétek? De mi az, hogy ellentétek? Mi az, hogy a
másik, a reform-csoport? - kérdezi az ember, ha hallja Grósz Károly
vitaindító beszédét, amelynek minden szava reformpárti. Parafrázis?
Most egység kell a pártban. Hogy milyen egység? Amely az MSZMP
helyzetét biztosítja - hangzik refrénként szinte a felszólalók
válaszaiból. És ez érthető... lenne: demokratikus viszonyok között,
egy párt a megszerzett hatalmáért küzd. Nem így ma Magyarországon:
ez a párt nem legálisan szerzett hatalmat, s azzal visszaélt
annyira, hogy elveszítette pártjellegét.
"Ez nem párt, hanem hatalmi központ" - fogalmaztak Kecskeméten a
reformszárny meghívottjai, és szorgalmazták, hogy az MSZMP érje
utol a független mozgalmakat, és alakuljon végre párttá. De ezek a
hozzászólók voltak. Ők, akik bírálták a pártvezetést, Kádár
lemondását követelték, rendkívüli pártkongresszust akarnak, akik
fel akarják számolni a munkásőrséget, le akarják állítani a bős-
nagymarosi építkezéseket, akik az MSZMP reformszárnyának országos
konferenciáját szorgalmazzák. Független mozgalom legyen ma
Magyarországon, amely ilyen radikális követelésekkel lép elő.
És a kecskeméti reform-fórum sztárjai, Pozsgay és Nyers? Nos, ők
tartják magukat a nyilvánvaló szerdai megegyezéshez: nincs, és ne
legyen egyelőre pártszakadás. Ide vonatkozó kérdésre mondják is:
nem volt ilyen szándék sem. Kényszeríti őket további politikai
bizottsági tagok jelenléte: Hámori Csabáé, Iványi Pálé, Vastagh
Pálé. Hogy ezek mind reformisták lennének? Aligha. Inkább úgy
reformisták, ahogy ma mindenki annak vallja magát Magyarországon
ebben a pártvezetésben - szóban, de nem igazán.
Bauer Tamás mondta a Szabad Demokraták Szövetsége
sajtókonferenciáján egy nappal később: a sok politikai bizottsági
tag jelenléte Kecskeméten azt bizonyítja - szemben a nyugati sajtó
felfogásával -, hogy a reformszárny meggyengült, összemosódott az
MSZMP legutóbbi átalakulásánál. Meggyengült - mondhatnám én egy
szóban - ha így kellene összegezni. Ez azonban nem azt jelenti,
hogy Pozsgay Imre feladta volna. Nem, ő szemmel láthatóan, füllel
érezhetően az MSZMP reformszárnyának országos értekezletét éppen
úgy támogatja, mint a rendkívüli pártkongresszus gondolatát. És
ebben hol meggyőzően, hogy erőtlenül kontrázott neki Nyers Rezső
is. Újabb felállás, újabb nyerési-, de újabb vesztési lehetőség is.
Közben hagyományos szervezetek dobták be a törölközőt: a Hazafias
Népfront elnöksége lemondott, ügyvezető titkárság értékeli át a
mozgalom szerepét.
És az ellenzék? A Szabad Demokraták Szövetsége tartott
programelfogadó kongresszust. Öntudatosan, mértéktartóan.
Öntudatosan követelnek ügyvivő kormányt, amely az 1990-es
választásokig menedzseli az ügyeket, technikai döntéseket hoz,
megszünteti azt, ami bizonyára rossz; például a bős-nagymarosi
építkezéseket. Az elvi döntéseket pedig rábízza az MSZMP és az
ellenzéki kerekasztal megegyezésére. És mértéktartóan, mert
hangsúlyozottan sem káoszt nem kívánva, sem a "minél rosszabb,
annál jobb" gonosz rágalmát nem igazolva. Talán csak úgy, mint aki
tudja, hogy mit akar. És itt változik a kép: a korábban megosztott
ellenzék egységesebb arculatot, határozottabb programot kínál, mint
a profilját elvesztett, megosztott, a demokratikus platformon első
lépéseit próbálgató MSZMP. +++
1989. április 17., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|