|
|
 |
|
 |
Kissinger Kelet-Európáról (2.rész)
|
Célozva a Bush-kormány véleményére, hogy a kelet-európai
folyamatok amúgyis haladnak, nincs szükség abba - Moszkvával
tárgyalva - beavatkozni, Kissinger rámutatott: csalóka a kölcsönös
várakozás, hogy a másik katonai szövetség majd felbomlik. Ha mindkét
fél téved, stagnálás lesz, ha nem, káosz s ha az anarchiában
megindulnak a tankok, akkor már késő a diplomáciához.
Kissinger szerint a realitás az, hogy egyetlen nyugat-európai
ország sem akarja az amerikai csapatok teljes visszavonását, amíg
nem vonul vissza teljesen a Szovjetunió, s ilyen kölcsönös
megállapodás valószínűtlen. A megoldást nemzetközi egyezmények
jelenthetik, amelyek eltiltják a belügyekbe való beavatkozást,
egyúttal az európai amerikai és szovjet csapatokat támaszpontjaikra
korlátozza, kivéve néhány bejelentett hadgyakorlatot. A
Szovjetuniónak így megmaradna katonai ütköző-övezete, anélkül, hogy
nagy költséggel és kockázattal kellene fenntartania ,,népszerűtlen
rendszereket,,.
A volt külügyminiszter cikkéből kitűnt, hogy célja Amerika
európai szerepének megtartása s aggódik az NSZK politikája,
esetleges külön útja miatt. Véleménye szerint a két nagyhatalomnak
és az Európai Közösségnek párhuzamosan kellene szerepet vállalnia a
változásokban. Az új ,,európai határok,, mindenesetre - Kissinger
véleménye szerint - nem az Atlanti Óceántól az Uralig, hanem csak a
lengyel-szovjet határig húzódnának.+++
1989. április 16., vasárnap 17:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|