Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › április 14.
1989  1990
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

MDF Nyilatkozat a rendőrségről

"...január 22-én Tiszafüreden a kapitányságon agyba-főbe vertek két kiskorú fiút, április 5-én pedig egy budapesti rendőr-őrszobán gumibotoztak meg egy taxisofőrt. Mi történik itt? Hol vagyunk?"
BBC, Panoráma:

Határzár-leszerelés - aggályokkal

"A magyar hatóságok szerint körülbelül másfél évig fog tartani, amíg leszerelik az osztrák határ mentén elhelyezett riasztórendszer teljes egészét. Az elektronikus jelzőberendezéseket 1967-ben helyezték el magyarok és más kelet-európaiak Nyugatra menekülésének a megakadályozására."

A koncepciós perekről

(Hajnal László Gábor)
München, 1989. április 1. (SZER, Világhíradó) - A kormánynak az az
ígérete, hogy végre-valahára kivizsgálják valamennyi koncepciós
kirakatper hátterét, ez a bejelentés késztette kommentár írásra
Hajnal László Gábort:
- Hogyan is írta Ady Endre? "Tagadni múltat mellet verve,
megbabonázva, térdepelve". - Látnók volt ez a poéta, a költők
sámánja, hiszen nemcsak saját nemzedékének politikai, emberi
baklövéseire, gyengeségeire mutatott könyörtelen őszinteséget, de
megjósolta a jövő kuszaságait is. Borzongtató gondolatokat vetett
papírra az éppen 70 esztendeje halott és a népét mindennél jobban
szerető, ám ezerszer ki s megátkozott magyart. Elhessegethetetlenül
türemkedik most elő a bánatos arc, a messzire révülő tekintet:
"Tagadni múltat mellet verve".
    
    Valójában örülnünk kellene annak, hogy végre bűntelennek mondhatják
a hajdani bűnösnek nyilvánítottak némelyikét, de a hatalom
taktikázása lépten-nyomon tetten érhető. Az igazságügyminiszter azt
hangoztatja a vele készített interjúkban, hogy felülvizsgálják az
1945 és 1962 között hozott politikai ítéleteket, és rehabilitálják
a koncepciós perek szenvedőit, áldozatait. Most ne firtassuk e két
dátum miértjeit, már csak azért se, mert az tény, hogy ebben a, fél
emberöltőnyi korszakban összehasonlíthatatlanul többet szenvedett
az ország lakossága, mint előtte századokon át, vagy a
konszolidációnak nevezett években egészen napjainkig. Az viszont
nem elhallgatható kételkedés, hogy eme "visszamenő hatályú
igazságszolgáltatás" bírái - idézőjelbe rakva, vagy netán anélkül -
miért az MSZMP szempontjai, jelenlegi érdekei szerint
csoportosítgatják az igeneket és nemeket. Továbbá: miért csak a
kommunista párt tagjai, illetve az általuk megbízhatóan
elkötelezettnek tartottak lapozgathatják az idáig rejtegetett,
talán elégett, talán nem elégett aktákat?
    
    Március 23-ikán a Kossuth Rádió Esti magazin műsorába, Kulcsár
Kálmán azt mondotta: egy jogászokból és történészekből álló
bizottság deríti fel azokat az ügyeket, amelyekről igazolható, hogy
koncepciós per volt. Erről a kormány megkapja majd az adatokat, és
valószínű, hogy a parlamentnek fogja javasolni egy olyan törvény
megalkotását, amely szerint a koncepciós perekben valamennyien
ártatlanok.
    
    Mindettől függetlenül 15-16 ügyben a legfőbb ügyész óvást nyújt
majd be - vagyis az örömben gyorsan elvegyítik az ürömöt, hiszen
például a MAORT-per és az egyházzal kapcsolatos meghurcoltatások
külön kosárba kerülnek. Tehát a szocialistának nevezett
törvényesség ismét kátrányt csöpögtet a mézbe. A kivégzett, hosszú
időre börtönbe, internáló táborba zárt kommunisták, a tékozló fiúk
örömteli ovációjával nyertek megbocsátást, kaptak szobrot, fejfát,
ám a történelem ítélőszéke előtt ártatlanokat, hősöket és
mártírokat nem illeti egyformán a főhajtás.
    
    A hazai tömegtájékoztatási eszközökben fennen hirdetik az
illetékesek: megszüntetjük a jogsérelmeket! De közben halogató
taktikázással dekázgatják, hogy méltatlanul meghurcoltak,
országunkból elüldözöttek melyike számíthat kegyként a kegyelemre.
    
    Nem élcelődő szójáték ez.
    
    A Független Kisgazdapárt ideiglenes országos választmánya már
bejelentette, hogy erkölcsi elégtételt kér a kormánytól egykori
vezetőinek: Kovács Bélának, Nagy Ferencnek, Kis Sándornak és B.
    
    Szabó Istvánnak.
    
    Pozsgay Imre pedig arról beszélt, hogy "a Mindszenty-ügyet is
tisztázni akarjuk". Az államminiszter a diplomáciai nyelvezetben
használatos finomsággal fogalmazta meg vatikáni tárgyalásai során
is azt a szándékot, hogy a kormány nem zárkózik el a hercegprímás
magatartásának át-, vagy újraértékelésétől, de a döntésre még várni
kell.
    
    Hogy miért ez a nagy óvatoskodás? Mert bebizonyosodna, hogy a
magyar katolikus egyház feje okkal féltette papjait és híveit a
kommunizmustól, s lelkiismerete szerint cselekedve küzdött a
hitoktatás fakultatívvá tétele ellen.
    
    Nyilvánosságra kerülne az immáron nem cáfolható valóság, hogy az
elvett, szétvert hit helyett nem adott semmi lelki kapaszkodót a
népre erőszakolt ateizmus, s lám, most a nagy és egyre mélyebbülő
politikai, gazdasági kátyúban küszködve megértették a
kereszténységet elsorvasztani akarók, hogy szükség van apácákra,
szerzetesekre, olyan iskolákra, ahol példaképnek tekinthetik Ravasz
Lászlót, Ordas Lajost és a kommunistákkal semmiféle alkuba nem
bocsátkozó apostoli helytartót.
    
    A rezsim fél a bűntelenség kimondásától, noha a józanul gongolkodó
funkcionáriusok a Politikai és a Központi Bizottság tagjai közül is
számosan jól tudják: a koncepciós perekben elítéltek mindahányan a
bosszú és megtorlás áldozatai.
    
    Voltak bár miniszterek, papok, katonák, földművesek, munkások,
értelmiségiek, idősek s felnőtté nem lehetett kamaszok.
    
    Rehabilitációjukkal az MKP, MDP, MSZMP jogfolytonosságát elismerő
hatalom önmaga feje fölött tör pálcát. De ha ezt megteszi,
elnyerheti a nép és a túlélők bocsánatát, hiszen alig főbb cél most
a nyugállamiság megteremtése, a bosszú nélküli közkiegyezés. De a
parolázáshoz - mint az imádkozáshoz is - két kéz kell. Az egyik
tenyér a kérges, átszögelt, bilincs szorításától kékült,
körömtelenné botozott most előre mozdult és várakozik.
    
    Hinni akarjuk, hogy nem kell ismét bogáncsot markolnia. +++
    


1989. április 1., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"Jónapot kivánok Urbán Béláné vagyok Budapestről 1061 Budapest Népköztársaság u. 3. II. 1. Semmilyen pártnak sohasem és ma sem vagyunk tagjai férjemmel. Tudjuk,hogy sokan fordulnak ilyen kéréssel Önökhöz, mi csak beállunk a sorba. Hazánk gazdasági helyzetét talán jobban ismerik mint mi, akik sajnos anyagilag sajnos az alacsonyabb réteghez tartozunk. Kórházi laborasszisztens vagyok , a férjem kőműves. Szeretnénk az Önök országában munkát vállalni, de szívesen vállalnánk a végleges letelepedést is. Ismerős, rokon nincs, ezért kérünk segítséget."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD