Rendszerváltás és az MTI

	Koncepciós perek
Washington, 1989. március 29. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Benedek Gábor ma esti témája a háború utáni Magyarország történelmének talán legsötétebb és legtragikusabb fejezete, valamint azok a lépések, amelyeket a mostani Magyarország tesz annak érdekében, hogy arról az emlékezetes fejezetről 40 év után végre elmondhassák az igazságot: A magyarországi glasznoszty jegyében megkezdődött a Budapesten megrendezett koncepciós perek igazi hátterének feltárása. Ezzel kapcsolatban érdekes cikket közölt nemrég a Magyar Nemzet Balogh Sándor professzor tollából. Balogh Sándor az MSZMP Központi Bizottságánál működő Párttörténeti Intézet igazgatója. Cikke Rajk László születésének 80. évfordulója alkalmából méltatta a saját pártja által akasztófára küldött magyar kommunista vezért. Balogh professzor felveti a kérdést: ki volt Rajk László, hogy így ő vált a leghírhedtebb koncepciós per névadójává? Volt-e életében momentum, amely predesztinálhatta volna erre a tragikus sorsra? - ezt kérdi a cikkíró és a továbbiakban vonzó, mondhatni idealizált képet fest az egykori belügyminiszterről. A cikk egyébként erre a végső következtetésre jut: elodázhatatlan kötelességünknek tartjuk a Rajk-pert és a hozzá hasonló jogsértések, bűntettek teljes tisztázását. Az egész cikk és különösen a történelmi igazság mellett hitet tévő konklúziója fényt vet a glasznoszty magyar művelőinek tragikus dilemmájára. A történetírásnak is legfőbb parancsolata az, amit Deák Ferenc a sajtótörvény egyetlen szükséges paragrafusának mondott: hazudni nem szabad. Nagy kérdés, hogy ezzel a követelménnyel hogyan egyeztethető össze Rajk László egyoldalú feldicsőítése. Lehet, hogy az objektív történetíró utódok szintén kimunkálják majd Rajk pozitív tulajdonságait is. Tagadhatatlan, hogy mindaddig, amíg hivatalban volt, éppoly hűségesen és fenntartás nélkül tolta a sztálinizmus szekerét, mint Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály. Az csak feltevés - mely bizonyossággal határos -, hogyha Moszkvában a Tito elleni uszítást szolgáló nagy koncepciós per fő vádlottjának szerepére Rákosit szemelik ki, és Rajk kap megbízást a végrehajtásra, akkor idén márciusban Balogh Sándor Rákosit magasztalhatta volna fel. Mert ahhoz sem fér kétség, hogy Rajk is kifogástalanul kielégítette volna a moszkvai igényeket. És - ez már nem hipotetikus állítás, hanem tény - az első budapesti koncepciós pereket Rajk László belügyminisztersége alatt bonyolították le, nem olyan svájci óraműszerű precizitással, mint a szovjet segédlettel színre vitt Rajk-per, de éppoly hazugul és éppoly gonoszul. Balogh Sándor, aki szakavatott történész, voltaképpen szintén áldozat. Talán fő művének tekinthető az a vaskos kötet, amely 1975- ben jelent meg Budapesten: Parlament és pártharcok Magyarországon 1945-1947-ig címmel. Szóval ez a mű annak az időszaknak politikai történetét akarná nyújtani, amelyet koalíciós korszaknak neveznek, és amelyhez ma visszakanyarodni próbál a magyar glasznoszty nemzedéke. A munka 636 oldalán jóformán nincs valótlan adat. Illetve csak annyi, amennyi a szerző által közölt egykorú sajtótermékekből való idézetekben olvasható. És a tévedések, kisebb bakik száma ekkora terjedelem mellett igazán bocsánatos. A kötet mégis egészében a történelmi igazság megcsúfolása. Azért is, mert sztálini szellemben pártos a korabeli hazug kommunista propagandán, Rákosit és Rajkot visszhangozza, és az ellenlábasok hangját, kritikáját nem veszi tudomásul, de azért is, mert folytonosan csúsztat. Csúsztatására csak egy példát hozunk: a tanulmány érdemben az 1947 augusztusi választásokkal zárul. E választások alkalmával a kommunisták féktelenül manipuláltak. Rajk belügyminisztériuma nagy késedelemmel tette közzé a végeredményt, soká tartott, amíg a számokat valamelyest át tudták fésülni, hamisítani, de még így is csak annyit tudtak kibűvészkedni, hogy a Magyar Kommunista Párt megkapta a szavazatok 22,27 százalékát. Ezzel Rajkék kisvindlizték, hogy az MKP került szerény szavazathányadának dacára első helyre. Balogh Sándor könyve utolsó fejezetében beszámol e választások eredményerői. Táblázatokkal, százalékosan felbontott helyi, megyei adatok számözönével árasztja el az olvasót. Egyetlen egy számadatot azonban hiába keresne az ember. Azt, hogy a 22,27 százalékot sehol sem közli ezeken a lapokon. A fejezet végén ez áll: az MKP az országgyűlési választási szövetség tagjaival karöltve megkapta az abszolút többséget. Amiből az marad meg az átlagolvasóban, hogy az MKP abszolút többséget kapott. Ismételjük: Balogh Sándor kétségtelenül maga is áldozat. A kor, a kommunizmus rothadt rendszerének áldozata. Szakmai felkészültsége aligha vonható kétségbe, de nagy kérdés, képes lehet-e arra, amit Rajk Lászlóról szóló cikkének végén elodázhatatlan kötelességének nevez: képes-e a teljes tisztázásra, a teljes tisztázásban való közreműködésre? Elsőrendű feladata volna ez abban a szakcsoportban, amelyet pártja az 1956-os események valószerű felderítésével bízott meg. Az érdek nélküli kívülálló úgy vélné, helyesebb lenne, ha ezt a teendőt arra a fiatalabb magyar történészgenerációra bíznák, amelyet a sors megkímélt attól, hogy még a közelmúltban is, élenjárva vegyen részt - hogy Petőfit parafrazáljuk - a történelmi igazság megfeszíttetésében. +++ 1989. március 29., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »