Rendszerváltás és az MTI

	Autópályadíj
München, 1989. április 11. (SZER, Késő esti mai nap) - Magyarországon bevezetik az autópálya használati díjat. Az útpénz megfizetéséhez Szép Zoltán fűz gondolatokat. Felolvassuk írását: - Eleddig nem derült ki, vívmány-e vagy kényszerintézkedés? Az útadót mindenesetre bevezették Magyarországon. A nyár 3 hónapjára 800, a többi negyedévben 700 forint, de 1500-ért egész esztendőre ki lehet egyenlíteni az állam legújabb keletű követelését. Fölmerül a kérdés, nem érkezett-e el végre az ideje annak, hogy valamivel az állam is előrukkoljon, valami többlettel, amit nem elvesz, hanem ad? Adna például biztonságos, jól megépített autópályákat, melyek adóját csak azok üzembe helyezésétől kezdve tenné kötelezővé. Adhatna pontos menetrendtartással közlekedő vonatokat, amelyek egy- egy hirtelen elhatározott szovjet katonai, vagy teherszállítmány kedvéért sem húzódnának félre hanyatt homlok mindenféle vakvágányokra. És tisztán, barátságosan, fűtve vagy hűtve várnák utasaikat. Adna jó modorú rendőröket - ez külön befektetés nélkül is menne -, akik illendően üdvözölnék az állampolgárt, még a rabokkal is hölgyem, uram megszólítással beszélnének. Nem hatolnának be hívatlanul az emberek lakásába, nem tartanák rettegésben a mindössze emberi jogaikkal élni kívánókat, és nem járatnák le Magyarországot az odalátogató külföldiek előtt a hivatalos szerv balkáni tudatlanságával, tiszteletlen fölényeskedésével, bárdolatlan viselkedésével. S mi mindent adhatna még az állam - természetesen a szocialista állam -, amitől mindmáig vonakodik. Létbiztonságot eredményező szociálpolitikát is, ami valamiképpen mintha szervesen is hozzátartozna a szocializmus tartalmi jegyeihez. Mintha kiemelt helyet foglalt volna el történelmi vállalásai között, és nem pedig nyugtalanító létminimumot, amely lassan alulmúlja önmagát. Vagyis valóságra válthatná nem is annyira régen tett és hatalmas hangerővel előszámlált ígéreteit. Na, de hát az ígéretek mögül ugye eloldalogtak az ígérgetők, ahogyan a hazai autópálya építői is el-elbámészkodtak munka vagy irányítás közben, amiképpen az építési anyagok is el-elszökdöstek különféle elvtársak villáivá, nyaralóivá válni, és amiképpen napsütés hatására elporlik a beton, megolvad, s elcsordogál a bitumen és föl-fölfordulgatnak a gyorsjáráshoz szokott autók - éppen az ő számukra célszerűen megépítettnek látszó pályák kátyúiban. Illőbb lenne talán, ha az autós éppen úgy fizetne az úthasználatért, amilyen utat használhat érte. Fizethetne éppenséggel az M-7-es autópályára érve ő is egy házilag elkészített ellentáblával, rajta ez állna: az a szolgáltatás, aminek Önök az árát kérik, még nincs kielégítően teljesítve. Bár igaz, ami igaz, látta-e egy is közülünk a szocializmus útját? Kötve hiszem. És mégis mennyit, de mennyit áldoztunk már miatta, és ezen az sem segít, ha hozzáteszem: parancsra tettük. +++ 1989. április 11., kedd
Vissza »