Rendszerváltás és az MTI

	Puccsparádé Haitin (2.rész)
Pedig a fejlődés századokkal megkésett itt: Haitit a világ húsz legszegényebb állama közé sorolják. Csak minden tízezer lakosra jut egy orvos, a várható életkor alig 53 év, ezer csecsemő közül 110 nem éri meg az egy éves kort. A lakosság majd 80 százaléka analfabéta, nem táplálkozik kielégítően, a legteljesebb nyomorban él. Nagyarányú a munkanélküliség, s a szerencsések, akik dolgozhatnak, a világ legalacsonyabb munkabérét kapják. Sürgős nemzetközi támogatás nélkül esély sincs arra, hogy kiláboljanak a válságból, a puccsparádé, a régi rendszer utóvédharcai azonban elapasztották az eddig csordogáló segélyforrásokat is. Harcok a hatalomért Baby Doc dicstelen búcsúja után a hadsereg főparancsnoka, Henry Namphy tábornok igért demokratizálást és tiszta választásokat a haitiaknak. A pártocskák burjánzása, a bátortalan polgári kezdeményezések azután megijesztették a hatalom birtokosait. A nagy nemzetközi figyelemmel kisért választás napján, 1987 októberében visszatértek a ,,mumusok,,, a népharag elől addig rejtőzködő Tonton Macoute-ok mészárlást rendeztek. A következő választási starthoz már csak a katonák emberei álltak fel, s a haitiak többségének se kedve, se mersze nem volt szavazni menni. Minimális szavazattal győzhetett hát a legmérsékeltebb jelölt. Leslie Manigat egyetemi professzor kellőképpen szalonképes volt, hiszen a diktatúra éveit emigrációban töltötte. De épp ezért gyökértelen is maradt, hiába látott hozzá a rendcsináláshoz, a szabályokat a katonák diktálták. Amikor pedig a titkosrendőrség főnökét akarta kábítószervádak miatt meneszteni, őt távolították el. Helyére már nyíltan Namhy tábornok került, sokáig azonban ő sem maradhatott az elnöki székben. A legutolsó, tavaly szeptemberi puccs vezetőjéről, Prosper Avril tábornokról azt suttogták, hogy a háttérből már eddig is mindent ő irányított. Avril mellett ugyanakkor feltűnt egy demokratizálást sürgető fiatal tiszti csoport. Az új vezetés párbeszédet kezdett a polgári pártokkal, civilekből álló technokrata kabinetet nevezett ki. Megváltoztatta volna meggyőződését Avril, a diktatúra egykor hű támasza, aki pénzügyi tanácsadóként segített a haiti államkincstár bevételeit a Duvalierek svájci magánszámláira menekíteni? Meglehet, a jelenlegi elnök és támogatói mégis komolyan gondolnák a demokratizálást, felismerve, hogy Haiti létérdeke kitörni a nemzetközi elszigeteltségből. A kábítószer-darázsfészekbe nyúlva azonban ismét fellágoltak a belharcok. Haitiban jelenleg rendkívüli állapot van érvényben, s még csak remény sem látszik arra, hogy a közeljövőben helyreállhatnának, jobban mondva, végre-valahára kialakulhatnának a normális állapotok. +++ 1989. április 11., kedd 13:28
Vissza » Folytatásokkal »